A történelem fordít egy lapot, lejárt a vizsga, sok a változás körülöttem

Na, hogy eloszlassam a kételyeket, és megköszönjem a sok jókívánságot, essük túl rajta: a vizsga mehetett volna jobban is. A matek okés volt (750 a 800-ból), de a verbalra már kifulladtam a megfázás és társai miatt(450 a 800-ból). Az esszék eredménye két hét múlva lesz. A TOEFL szerencsére jó lett (117 a 120-ból), úgyhogy legalább azzal nincs baj.

És a vizsgáról ennyi elég is lesz, megyek összeszedem magam a tragédia után, és holnaptól belevetem magam Mumbaiba, már amennyire lázasan, köhögve, étvágytalanul lehet élvezni a városnézést.

Jönnek a retrospektív beszámolók rövidesen, és még közel sincs vége az indiai kalandoknak, hiszen itt van Mumbai, jön a család, lesz itt még Delhi, Agra, Jaipur, minden.

Persze az egyetemi jelentkezés és társai még hátra van, de az egy másik történet, ott még történhet csoda. Ami még emítésértékű, hogy kaptam egy másik gyakornoki ajánlatot, egy magazinhoz hívtak fotósnak, főként divat és portréfotókhoz (ha jól értettem), de - és akkor ez itt a hivatalos bejelentés helye - én Januártól a DFT Hungáriánál fogok dolgozni, úgyhogy erre illedelmesen nemet is mondtam. De a fotózást nem hagyom abba :-)

Vizsgaláz Mumbaiban

Az agyamat ellepte egy vizsgaláznak nevezett nagy, homályos köd, amiben rendesen lélegezni sem lehet, kilátni belőle szintén nem lehet, és már nagyon elegem van belőle.

Egész héten tanultam, semmit nem láttam még Mumbaiból, de aztán holnap estétől Szombat délutánig városnézés lesz ezerrel, nagy evések, vásárlás, fotózás, minden. Enni alig mertem az elmúlt héten nehogy kiújuljon a múlófélben levő rohamos hasmenésem, bár amint a vizsgára gondolok kiráz a hideg, majd kiver a meleg, majd pisilnem kell.

Olvasgatom a neten hogy Magyarországon tombol a H1N1. Utánaolvastam a tüneteknek a neten, és egy csomót sikerült felismernem közüle, fáj a fejem, légzési nehézségeim vannak... Persze ezeket a H1N1en kívül a vizsgaláz is okozhatja, majd meglátjuk holnap mi lesz.

Ma éjjel hotelben lakom, közel a vizsgaközponthoz, azt hittem soha nem fogom megtalálni, de végülis ez is sikerült, lassan valami díjjal kellene jutalmazzam magam amiért túléltem az indiai valóságot Mumbaiban.

Megyek vissza tanulni, holnap tessék szorítani, retrospektív beszámolók hada fog következni a legendás 28 órás vonatozásról, olvasni nem tudó riksavezetőkkel való veszekedésekről, mumbai sétákról, az eddigi legnagyobb hasmenés körülményeiről és a csodálatos gyógyulásról, és sokminden másról. Illusztrációk is lesznek, stay tuned!