Na, hogy eloszlassam a kételyeket, és megköszönjem a sok jókívánságot, essük túl rajta: a vizsga mehetett volna jobban is. A matek okés volt (750 a 800-ból), de a verbalra már kifulladtam a megfázás és társai miatt(450 a 800-ból). Az esszék eredménye két hét múlva lesz. A TOEFL szerencsére jó lett (117 a 120-ból), úgyhogy legalább azzal nincs baj.
És a vizsgáról ennyi elég is lesz, megyek összeszedem magam a tragédia után, és holnaptól belevetem magam Mumbaiba, már amennyire lázasan, köhögve, étvágytalanul lehet élvezni a városnézést.
Jönnek a retrospektív beszámolók rövidesen, és még közel sincs vége az indiai kalandoknak, hiszen itt van Mumbai, jön a család, lesz itt még Delhi, Agra, Jaipur, minden.
Persze az egyetemi jelentkezés és társai még hátra van, de az egy másik történet, ott még történhet csoda. Ami még emítésértékű, hogy kaptam egy másik gyakornoki ajánlatot, egy magazinhoz hívtak fotósnak, főként divat és portréfotókhoz (ha jól értettem), de - és akkor ez itt a hivatalos bejelentés helye - én Januártól a DFT Hungáriánál fogok dolgozni, úgyhogy erre illedelmesen nemet is mondtam. De a fotózást nem hagyom abba :-)
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
6 comments:
Beszéltem Melindával, mondok ma este valami biztatót, csak gyere beszélgetni.
Véget ér volna a blogod? Mikor lesz folytatás?
Hamarosan jön mér néhány bejegyzés az utazás utolsó egy hónapjáról!
Hm, várom már azt a bizonyos "hamarosan"-t! :)
Ezt a "hamarosan"-t indiai időfelfogás szerint kell érteni, mert 6 hónap Rékánál sem múlhatott el nyomtalanul. :)
Milyen igazad van! (Psssszt: hátha ő is olvassa ezt ;) )
Post a Comment