Friday 31 July 2009

Subi-Dubi-Dubai

Nos, elérkeztem a kis túrám második állomásához, Dubai Airport "személyében". Meglepően simán ment eddig minden, semmi útlevélszaggatás vagy a nevem bemondása a hangosbemondóban.

Az Emiratesszel kapcsolatban eddig csupa kellemes élmény, nagyon kényelmesek a székek, a váróban van európai laptophoz is használható konnektor, kábelnélküli net, mindez free of charge, úgyhogy tényleg szavam sem lehet.

Még 4 órát kell a tranzitban üljek, és utána irány Delhi. Wow. Ezt így leírva látni érdekes érzés...

Thursday 30 July 2009

Változott a terv

Tudniillik az történt, hogy sokáig vártam, hogy visszaírjon az a lány, aki az aktuális kapcsolattartóm Chandigarhban, de nem jelentkezett, ezért beszéltem mással, aki adott egy jó kis útbaigazítást - ez volt az előző bejegyzés.

Mire azt memorizáltam, lejegyeztem és beletörődtem, addigra jelentkezett az eredeti kapcsolattartó, és megadott egy, az előzőnél kevésbé részletes, de annál meredekebb útbaigazítást:

- megérkezem Delhibe, üljek taxiba, és menjek el egy teljesen noname címre
- ahol hívjam fel a nemlétező indiai telefonomról a leendő főnökömet, akiről a nevén kívül sokmindent nem tudok
- majd a meeting után jussak el a Delux - AC - Volvo Bus kombóval Chandigarhba, ahol ő és csapata majd várnak rám.

Nos, meghánytam-vetettem a dolgot, és arra jutottam, hogy a legjobb az lesz, ha összegyúrom a két tervet, és megpróbálok vele elnavigálni a 11 milliós városban.

A legújabb információk az érkezésről...

...cseppet sem megnyugtatóak.

Beszéltem egy másik lánnyal az AIESEC Chandigarhból, és azt mondta, hogy a következőt csináljam:

- amikor megérkezem Delhibe, menjek ki a reptérről - ez eddig oké
- azután írjam fel egy lapra, hogy ISBT ( Kasmiri Gate ) és menjek oda egy riksáshoz, mutassam meg neki, és ő tudja a dolgát - mondjuk még ez is belefér
- aztán, ha elérek az ISBT-be, akkor lesz egy rakás busz, keressem meg azt, amelyik Delux vagy Volvo és Chandigarhba megy - na ez már fejtörést okoz
- majd a buszon keressek egy "educated looking" személyt, lehetőleg fiatalt, és kérjem meg, hogy használhassam a telefonját - hát ez már beyond the limit: honnan tudjam, hogy valaki educated vagy nem?! mire a csaj válasza: nézzem meg a képet, és rá fogok jönni egyből: http://www.worldproutassembly.org/images/rickshaw-pullers-kolkata.jpg

És majd Chandigarhban várni fog valaki. Hát ez a helyzet eddig.

Vera

Kedves, belevaló lánynak tűnik, úgy érzem sok mindenben hasonlít rám. Ő is benne van az AIESEC-ben, és ő is szereti az idegen kultúrákat. Ő is dolgozik egyetem mellett, így tudja, hogy néha nem könnyű helyt állni.

Ma találkoztunk először, és egy kicsit szorongtam, hogy vajon milyen lesz ez a találkozás, de azt hiszem jól ment, én legalábbis jól éreztem magam.

Vera is most készül külföldre gyakorlatra, így adott volt a közös téma. Én holnap utazom, Vera egy hónap múlva indul, mégis mindketten nagyon izgulunk hogy és mint lesz kint. Én kicsit többet leszek kint mint ő, de mivel ő még nem volt külföldön hosszú távon, ezért azt hiszem mindkettőnknek lesznek nehezebb napjai kint.

Ja, és a legfontosabb, hogy Vera is Chandigarhba jön :-)

Ennek nagyon megörültem, azt hiszem, jó barátok leszünk kint.

Az indulás előtti nap...

...mindig másképp telik. Van, amikor csupa kapkodás és rohangálás, máskor meg punnyadás egész nap. Általában pozitívan gondolok a másnapra, mert utazni nagyon szeretek, persze ideges is vagyok, mert szinte minden alkalommal van valami kis gubanc ami nehezíti a dolgokat. Jelen esetben ez az apró akadály ami becsúszott az, hogy Delhibe érkezésem után el kell menjek egy céghez, aminek csak a nevét tudom, meg kell keresnem valakit, akinek szintén csak a nevét tudom, be kell mutatkozzak, majd egy - remélem - nem túl hosszú társalgás után a 30 kilós bőröndömmel át kell vergődjem magam Delhin, keresnem kell egy Volvo buszt, és mehetek is Chandigarhba.

Holnap reggel indulok Bécsbe, de a lány, aki a kinti kapcsolattartóm, még nem írta meg, hogy hová menjek Delhiben, meg hogy hová menjek Chandigarhban a megérkezésem után. Az éjjel többször is arra ébredtem, hogy víztől kiverve állok ennek a tizenegy milliós monstrumnak a repterén, és az egyetlen használható információm egy indiai keresztnév és családnév, ami olyan gyakori, mint nálunk a József, János, Nagy, Kiss, Szabó, Tóth.

Úgyhogy ezúttal az indulás előtti napot beárnyékolja a várakozás az életmentő emailre.