...mindig másképp telik. Van, amikor csupa kapkodás és rohangálás, máskor meg punnyadás egész nap. Általában pozitívan gondolok a másnapra, mert utazni nagyon szeretek, persze ideges is vagyok, mert szinte minden alkalommal van valami kis gubanc ami nehezíti a dolgokat. Jelen esetben ez az apró akadály ami becsúszott az, hogy Delhibe érkezésem után el kell menjek egy céghez, aminek csak a nevét tudom, meg kell keresnem valakit, akinek szintén csak a nevét tudom, be kell mutatkozzak, majd egy - remélem - nem túl hosszú társalgás után a 30 kilós bőröndömmel át kell vergődjem magam Delhin, keresnem kell egy Volvo buszt, és mehetek is Chandigarhba.
Holnap reggel indulok Bécsbe, de a lány, aki a kinti kapcsolattartóm, még nem írta meg, hogy hová menjek Delhiben, meg hogy hová menjek Chandigarhban a megérkezésem után. Az éjjel többször is arra ébredtem, hogy víztől kiverve állok ennek a tizenegy milliós monstrumnak a repterén, és az egyetlen használható információm egy indiai keresztnév és családnév, ami olyan gyakori, mint nálunk a József, János, Nagy, Kiss, Szabó, Tóth.
Úgyhogy ezúttal az indulás előtti napot beárnyékolja a várakozás az életmentő emailre.
skip to main |
skip to sidebar
“A különbség a között, amit megteszünk és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot.” (Gandhi)
No comments:
Post a Comment