A csávó (szakácsnak is mondhatnám, de egyben kasszás és pinzér is volt, úgyhogy maradjunk a csávó megnevezésnél) egy kis pulton, szinte az utcán készítette a reggelit, nyújtotta a tésztát, pakolta tele, sütötte meg - mindent egy helyen, ez az indiai hatékonyság.
Hátulról, vagyis a vendéglő belsejéből így nézett ki a kaja előkészítési folyamata, legalább transzparenssé teszik a kedves vendégek számára hogy ki mit fogdos össze főzés közben (gyenge gyomrúaknak nem ajánlott részletesen és hosszasan figyelni, garantált hányás lesz az eredménye).
Minden ilyen kávéházban talál az ember egy-két rasztahajú, laza, kicsit rongyos, kicsit (néha nagyon betépett) utazót, akikről soha nem lehet megállapítani hogy mióta vannak úton, honnan jöttek, hova mennek (illetve meg lehet állapítani ha az ember megkérdezi).
A menüben a sok kaja mellett volt egy teljesen üres oldal, amin csak ennyi állt:
Banális kis szövegnek tűnik, egyszerű, de nagyon igaz az itteni emberekre. A hinduk (és a szíkhek) ezt a nagyon egyszerű elvet követik, és tényleg működik. Eszerint bánnak a vendégeikkel, eszerint bánnak a rokonaikkal, és a legtöbb esetben az összes többi emberrel. És ez tetszik, jó lenne ha ezt én is valahogy át tudnám venni és beépíteni a saját életembe.
Hosszas várakozás után (10-15 perc, ez soknak számít) megérkezett a thali, a legfinomabb reggeli, egy adag belőle általában estig emésztődik az ember gyomrában, nagyon finom, és relatív egészséges - egyszóval a kedvencem. Ráadásul sok kis cuki tálinkóban szolgálják fel (meggyőződésem, hogy azért thali, mert tálakban szolgálják fel...), és a pici tálak a gyengém, úgyhogy én legtöbb kiránduláson legalább egyszer-kétszer ezt rendelem.
És végül a bizonyíték hogy tényleg minden szabad percben tanulok:
2 comments:
Ez a "csávó" simán elmenne egy Village People videóklipben, hehe... Tudod: "Vááááj emsziej!" :D
@Anonymus: öt percig megállás nélkül rögöhtem ezen, még most is mosolygok :-D
Post a Comment