Feljegyzések a riksadrájverről, avagy BRVE

Kicsi, sovány, izmos.

Néha fillérekért teker, néha drágán adja magát, néha alkuszik.

Ő a riksa vezető. Bár a vezető megnevezés az ő esetében túlzás, mert biciklit vezet, vagyis teker, de mégsem lehet tekerő-vezetőnek nevezni. Esetleg bicikliriksavezetőnek, de ez sem az igazi. Mindenesetre, nem ez a lényeg, az egyszerűség kedvéért maradjunk a BRVE megnevezésnél (Biciklis Riksát Vezető Egyén).

Szóval a BRVEk keveset jártak iskolába, ezért nem mindig könnyű megegyezni velük, hogy hová is vigyenek pontosan. Tegnapelőtt a 17es szektorból mentem a 16os szektorba, azaz csak szerettem volna a tizenhatosba menni, mert a BRVE úgy gondolta, hogy inkább a tizenötösbe visz, és a nyelvi nehézségek miatt nem értettem hogy miért ott kötöttünk ki pontosan, de nem nagyon tudtam vele megvitatni a témát, így inkább leszálltam, fizettem, és szépen visszagyalogoltam egy szektort.

A legtöbb BRVE béreli a bicóriksáját a Keresztapától, bizonyos összegért minden hónapban, de arra is van lehetősgég, hogyha össze tud spórolni (amellett, hogy az egész családját eteti) egy riksányit akkor megvásárolhatja és saját szakállára dolgozhat. Amúgy egy ilyen bicikli-riksa két emberre van tervezve, de olyat is láttam már, amiben öten ültek (!!), de annyira lefoglalt elbambulni a dolgon, hogy nem vettem elő a fényképezőt hogy megörökítsem a pillanatot.

Nagyrészük vályogkunyhókban lakik a családjukkal, egy háziasszony feleséggel és sok gyerekkel (ez a tipukus felállás). Angol tudásuk érdekes módon van, igaz elég korlátozott, de azért nagy nehezen megértik a számokat meg azt, hogy állj meg, induljunk, köszönöm. Bár olyan BRVE-vel is volt már dolgom, aki egyáltalán nem ismerte az arab számokat vagy a latin betűket, ezért aztán negyvenöt (!) percig kerestünk egy házszámot.

Mostanában van állandó riksásfiúnk aki elvisz a munkába félútig (az egyik gyakornokot aki tőlem nem messze dolgozik, meg engem), már tudja hogy honnan hová megyünk, nem is kell mondjunk neki semmit, csak odamegyünk, beülünk, és ő teker. Hazafelé jövet is néha bicikliriksás fuvarra kényszerülünk, olyankor olyan helyen ülünk be ahol sok sok riksa várakozik (mint egy taxiállomás), és vitáznak a kegyeinkért. Általában hamar megegyeznekk hogy kié a fogás, de ha nem akkor találomra beülünk az egyikbe, és azzal a kérdés el van döntve.

Általában rövid távú fuvarozást vállalnak, de egy nagyobb összegért szerintem a város másik végére is eltekernének. Kora reggel kezdenek, késő estig dolgoznak, sokan egyszerűen az utcán alusznak, a riksájukon ülve, ezért ha az ember az éjszaka közepén odamegy hozzájuk és felébreszti őket, rögtön munkába állnak. Összeségében egyszerű, kedves emberek, nagyjából megbízhatóak (az eltévedéses incidenseket leszámítva), és az indiai közlekedés működésében meglehetősen kulcsszerepet játszanak, kicsit olyanok mint a szegények taxisai.