Indiai-magyar időszótár

Az indiaiak nagyon sajátos módon értelmezik az idő fogalmát, mondhatni szabadon kezelik a dolgot, és ezt sok sok értelmetlen várakozás és mérgelődés árán tanultam meg. Megszokni nem tudtam, elfogadni nem is fogom soha, de a tanulságokat levontam magamnak.

Nem egyszer volt rá példa, hogy valakivel megegyeztem hogy akkor háromkor találkozunk, én már fél háromkor kezdtem készülődni, fésülködés, öltözés, miegymás, majd három óra nulla nullakor teljes díszben álltam a ház előtt, és vártam. Öt perc múlva kezdtem feszengeni, tíz perc múlva írtam egy sms-t hogy minden rendben van-e, és jött is a válasz, hogy úton vagyok, itt a közelben, mindjárt ott vagyok. Úgyhogy vártam tovább, és újabb tíz perc múlva enyhén feszülten írtam egy újabb sms-t, hogy eltévedt-e mert én biza már egy ideje várok. Jött is a válasz, hogy öt perc és ott vagyok, semmi pánik. Várok tovább, majd tíz perc múlva állati idegesen felhívom az illetőt, hogy akkor mi a mennydörgős lesz már, de megnyugtat, hogy a sarkon túl van, most fordul be az utcába. És öt átkozottul hosszú perc után be is gurul, de mire megérkezik én már olyan mérges vagyok, hogy legszívesebben rácsapnám a kocsi ajtaját és lelécelnék.

Természetesen nem mindig ugyanazzal az egy emberrel történik, a fenti szereplő csak egy illusztráció, szinte bármelyik kedves indiai haver lehetne, mert ez itt egy közös vonás az emberekben.

A várakozást pedig megspékeli még egy vagy több az alábbiak közül: zuhogó eső, tizenöt zacskónyi csomag, bámuló emberek, első érkezés Chandigarhba egy lerobbant busz után este 10kor, magas sarkú cipő, késő esti időpont, baromi forgalmas útszakasz, hasmenés (igen, erre konkrét példa is volt), hascsikargató éhség, ájulás közeli állapot, lelassító autók akik afelől érdeklődnek hogy elvigyenek-e valahová, kis csapat riksa aki szintén fuvart ajánl (de pénzért cserébe, szerencsére) valamint érdeklődő helyiek, akik alig beszélnek angolul de feltétlenül tudni akarják, hogy honnan jöttem és férjnél vagyok-e.

A fent illusztrált igen komplex és gyakran fájdalmas ritkán vicces szituációk elkerülése végett összeállítottam magamnak egy kis szótárat, ami segít emlékezni arra, hogy mit hogyan is kell értelmezni tulajdonképpen:

Állítás	Fordítás
“Öt perc múlva felhívlak”	“Fél óra múlva felhívlak”
"Fél óra múlva ott leszek"	“Bőven van időd ebédelni egyet, elmosogatni, tusolni és kitakarítani a szobádat, mert minimum két óra míg odaérek”
"Ma estére meglesz"	"Kábé két napba fog telni"
"Néhány nap alatt megcsinálom"	"Ne is számíts rá jövő hét vége előtt"
"Visszahívlak"	"Visszahívlak ha írsz egy smst vagy felhívsz és eszembe juttatod"
"Úton vagyok"	"Most öltözöm és nemsoká úton leszek"
"Nem vagyok már messze"	"Most léptem ki a házból, még csak most indulok"
"A bejáratnál vagyok"	"A bejáratnál leszek mihelyt leparkoltam a kocsit, összeszedtem a cuccaimat, és odasétáltam a bejárathoz"

Amúgy a trainee-buddymat (az AIESECtől egy személy akit hozzám rendeltek, mint egy hivatalos barát aki segít elintézni az elintéznivalókat, és rendszeresen beszélünk meg találkozunk hogy biztosítani tudja hogy a dolgok simán mennek a gyakorlattal kapcsolatban) már sikerült megnevelni, és egyrészt amikor az időről beszélünk, akkor mindig aláhúzzuk a megegyezés után, hogy "European time" vagy "Indian time", es ha European-ban egyezünk meg (márpedig ezt szoktam követelni), akkor több mint öt perc késés után jön egy sms, hogy lesz egy tízperces késés, és tizenöt perc múlva meg is érkezik az illető.

Ráadásul lassan a többi AIESECes is kezdi használni a "European time vs Indian time" kifejezést, és amikor időpontokról beszélünk akkor viccesen hozzáteszik, hogy Europan time. Hogy miért pont European és nem American vagy Canadian vagy Australian az annak köszönhető, hogy egyrészt az emberek legnagyobb százaléka Európából van (pl a házban most van 1 kanadai, 1 brazil, 2 újzélandi, és 4 európai), másrészt meg nekem volt a legnagyobb pofám (elnézést, szám) azzal kapcsolatban, hogy aki késik az szóljon, meg hogy az indian time állítja a hajunkat, és ezért be kell vezetni valami áthidaló megoldást.