A nagy számok törvénye a vonatjegyeladásban

December nyolcadikán ugye Nagy Vizsganap lesz, nagy összecsapás köztem és a GRE között, és meglátjuk ki az erősebb (remélem hogy én). A vizsga Mumbaiban van, és - javarészt - anyagi megfontolásokból repjegy helyett vonatjegyet vettem, gondolván, hogy milyen kalandos meg izgalmas lesz az út Mumbaiba - és ahogy egyelőre tűnik, valóban igazi kalandokban lesz részem, tudniillik nincs helyjegyem.

Persze ez most, tíz nappal utazás előtt derül ki - legalábbi számomra, a főnököm, aki a jegyet vette, végig tudta hogy mi a pálya, de nem izgatta magát annyira hogy szóljon nekem is. Tegnap derült égből villámcsapás rákérdeztem, hogy milyen típusú helyet kaptam, mert a hölgy utasok kérhetik hogy olyan bunkerbe rakják, amiben szintén csak hölgyek vannak, mire a főnök hamisítatlan indiai lazasággal közölte, hogy egyelőre még nem konfirmálták a jegyet, úgyhogy nem lehet tudni.

Ami magyarra lefordítva annyit tesz, hogy eladnak annyi jegyet, ahányan jegyet akarnak venni, és az első (mondjuk) ezernek van helyjegye, a többi várólistára kerül, és ha visszamondanak jegyeket, akkor a következő a várólistán megkapja a helyjegyet.

Büszkén jelentem, jelen pillanatban a hetedik vagyok a várólistán, ami ezres nagyságrendnél nem kis teljesítmény (úgy, hogy a jegyet több mint egy hónapja vettem meg), és csak reménykedni tudok, hogy mákom lesz és ezáltal helyem is lesz.

Ha nem, akkor még nem tudom pontosan hogy milyen koncepció alapján fogok leutazni Mumbaiba, 28 órán át, sok száz emberrel összegyúródva, hely nélkül. Azt hiszem jelen esetben annak is tudok majd örülni, ha nem kell a vonatból lógva utaznom.

És a főnök mindeközben esküszik, hogy ha a jegycsinálók meglátják hogy egy hölgy egyedül utazik, akkor annak tutira biztosítanak helyjegyet. Hogy honnan veszi azt, hogy a jegycsinálók több ezer jegyből majd kiszúrják hogy én egyedül utazó vagyok, és hogy a névből leszűrik hogy lány vagyok, azt nem tudom, de nagyon magabiztos, így hát várok és remélek.