Egy vacsora emlékére

A múlt heti vacsora óta kicsit másképp nézek Indiára. Megismertem egy igazán más, gazdag (pénzes) és luxus oldalát. Kóstoltam bort (először mióta Indiába jöttem), sok húst ettem (csirkét, halat, kecskét) és nagyon elegáns vendéglőben voltam. Megismertem néhány üzletembert, akiknek az élete abból áll, hogy mások dolgoznak az ő cégeikben (a munkaerő olyan olcsó, hogy megengedhetik maguknak azt is, hogy mindent más intézzen helyettük), termelnek egy csomó profitot, ők pedig mindeközben golfoznak. Nem nevezném őket példaképnek, de azért csak úgy elmenni Bangkokba három napra nem olyan rossz dolog.

Az édesség aminek az állaga nagyon furcsa de az íze nagyon finom:

A bor, ami szintén mérföldkő az ittlétemben. Note: 690 rúpiába kerül, és ez nem a drágábbik bor:

Előétel (előtti előétel): csiráztatott cuccok

A vacsora egy kellemes beszélgetéssel volt egybekötve, persze mint már említettem, mindenki jelentősen öregebb volt mint én, így aztán többet hallgattam mint beszéltem, de amikor beszéltem akkor legalább figyeltek rám. Vacsora után elmentünk egy vendéglőbe, ezt én sem értettem pontosan, hogy miért kell vacsora után elmenni enni, de végülis a kaja és a társaság ott is finom volt, így szemet hunytam a furcsaság fölött. Lehet hogy a vacsora otthon valójában előétel volt? No mindegy. Egy elegáns kínai helyre mentünk, életem legfinomabb kínai kajája volt (talán Londonban a Mile End-i kis boltban volt még ilyen finom), majd útközben haza az utcán a fickók még ettek valami hülyeséget, egy falevélbe kent masszára dobigált valami darabkák formájában, gondolom bódító cucc lehetett, szerencsére én kihagytam. Mialatt ők a leveleket rágcsálták, én az árussal fotózkodtam :-)