Honnan van bennünk az erő, amely az úton végigvisz?

Még a pesti életem idején a kezembe került egy Crossroad magazin, és abban láttam meg az alábbi reklámot:


A lapot kitéptem, kiragasztottam a szobám falára, minden nap többször is ránéztem (az ágyam mellett volt, ha kinyitottam a szemem reggel akkor láttam, úgyhogy ez nem igényelt különösen nagyobb erőfeszítést), de nem nagyon kezdtem vele semmit.

Szerettem volna kezdeni vele valamit, de nem tudtam mit. A kérdés maga nagyon egyszerű, és a válasz sokminden másra választ adhatna. Nem akartam a magazinban hagyni, mert féltem hogy átlapozom az újságot, becsukom, másnap megy az élet tovább, soha többet nem kerül elém ez a lap, és elfelejtem az egészet úgy ahogy van. Féltem attól, hogy elfelejtem ezt a kérdést, soha nem találom meg a választ, és egy nap amikor öreg leszek és bölcs (remélem), akkor az eszembe fog villanni hogy egyszer találkoztam ezzel a kérdéssel, elengedtem, és többet nem találtam meg.

Így hát ugye kitéptem a lapot és kiragasztottam a falra, remélve, hogy majd egy nap ránézek és megvilágosodom. Ez nyilván nem következett be, és költözéskor nagyon sok cuccot kidobtam ami a falra volt ragasztva, ezt az egy lapot szépen összehajtottam és jól eltettem, hogy meglegyen.

Nyár végén amikor Indiához csomagoltam, előkerült a sok limlom közül és eszembe juttatta, hogy mennyire foglalkoztat(ott) ez a kérdés, és hogy mindenképpen magammal kellene hozzam a lapot Indiába, mert továbbra sem akarom elfelejteni ezt a kérdést.

Érdekes módon mióta megérkeztem rá sem néztem a mappára amiben volt, mégis szinte minden nap eszembe jutott a kérdés: honnan van bennünk az erő, amely az úton végigvisz? Amikor negyven percet gyalogoltam munkába, amikor a zuhogó esőben kellett elvonszoljam magam ide, amikor megnéztem a naptárat és egy örökkévalóságnak tűnt az, amikor újra láthatom a családomat, amikor a hétvégi 5km-s futáson vettem részt, amikor elnézem a főnököm elszántságát hogy működtesse ezt a helyet, amikor nőket látok cipekedni az utcán, mindig eszembe jut: tényleg, honnan is van bennünk az erő ami kitart amíg végigmegyünk a - különböző okok miatt nehéz - úton?

Nyilván nem találtam fel a spanyol viaszt, válasz (még) nincs a kérdésre, de azon vagyok, hogy legalább önmagamnak meg tudjam válaszolni mielőtt hazamegyek innen