Elmélkedés 1

Gyerekként azt hittem, amit magam körül az érzékszerveimmel felfogok, az a valóság. Később nagyon sokáig meg voltam győződve arról, hogy ez a teóriám megállja a helyét az én világomban, mert nem hiszek a földönkívüli lényekben meg a szellemekben, a jövőbe látó emberekben meg a tenyérjóslásban, meg egyáltalán az ehhez hasonló misztikus dolgokban.

Ma már belátom, sokmindenben azért nem hiszek, mert nincs róla elág tudásom. Nem hiszek az asztrológiában, mert nem tudok róla semmit (amit tudok róla azt bátran nevezhetem semminek ahhoz képest amennyit tudhatnék róla). Nem azt akarom mondani, hogy ha most elkezdenék az ufókról tanulni, akkor előbb utóbb hinnék benne, hanem azt, hogy vannak olyan területek amelyekről érdemes lenne többet tanulnom, mert lehet hogy tényleg van benne valami.

Ilyen a homeopátia, az ajurvéda vagy a reiki.

Nem abban hiszek, hogy ha az ember beteg akkor ne szedjen gyógyszereket, mert az butaság lenne, hanem abban, hogy mielőtt az aszpirinhoz nyúlunk, próbáljunk meg lazítani, teát inni vagy meditálni (igen, meditálni, lehet röhögni, kezdek ebben is hinni), és csak ha ezek mind nem váltak be, akkor gyógyszerhez fordulni. Nem azt akarom mondani, hogy ha az embernek vakbélgyulladása van, akkor menjen sámánhoz, egyszerűen csak azt, hogy a gyógyítás és öngyógyítás határait kitolni a hagyományos orvostudományon túlra.

A reikivel nemrég talalákoztam, itt Indiában, de bárhol máshol is találkozhattam volna vele, nagyon erősen azt hiszem, a hely mindegy. Tulajdonképpen mindig mindegy a hely, a hangsúly azon van, az ember mennyire nyitott bizonyos dolgokra, ugyanúgy találkozhattam volna vele otthon, ha nyitott lettem volna hatott volna rám, vagy ugyanúgy találkozhattam volna vele itt, ha nem lettem volna rá nyitott, elmentem volna mellette.

A reiki szó szerinti fordítása azt jelenti, hogy Univerzális Életerő, a „Rei” jelentése lélek, a „Ki” jelentése atmoszféra, levegő, életerő; nyilván nem lehet pont szó szerint lefordítani, de a lényeg azt hiszem lejön az Univerzális Életerőből (spirituális tudatosság). Kicsit mélyebben a Reiki tulajdonképpen arra vonatkozik, ahogy az ember teste és lelke kötődik az univerzumhoz és annak az energiáihoz. Ez az energia dolog kicsit nehezen érthető számomra, egyszerűen azért mert sosem voltam jó fizikából és még nem tudta senki igazán elmagyarázni hogy mi a dörgés, de ahhoz azt hiszem témában vagyok eléggé, hogy ebben a kontextusban meg tudjam érteni.

Sokan hisznek abban, hogy a világon minden összefügg valamilyen szinten, hogy van egy nagy erő amely összefogja a világot, hogy egy számunkra felfoghatatlan szinten minden hatással van mindenre. Sokan ezt Istennek, Allahnak, és sokminden másnak nevezik, ebbe most nem akarok belemenni, mert egyrészt nem a vallási nézeteimet szeretném megosztani, másrészt meg nem Istenről szeretnék vitát nyitni.

Na de valami ilyen összetartó erőben vagy energiában nagyon sokan hisznek, lehet hogy én is közéjük tartozom vagy fogok tartozni, egyelőre még nem tudok róla eleget, hogy kimondhassam, tényleg hiszek benne. De folyamatban van, és majd meglátjuk hova jutok vele.

Ami nagyon tetszik ebben a Reiki dologban az, hogy nem száll szembe a természet erőivel, nem csodát ígér, hanem szellemi jólétet, nyugalmat, stresszmentességet. Sőt, a legtöbb helyen erősen hangsúlyozzák, hogy a természet erőit minden esetben figyelembe kell venni: ha elvágod a kezed, és nem mosod meg, meg fertőtleníted, nem kötöd be, koszosan hagyod, akkor elfertőződhet. Ha dohányzol (igen Mőce, például rád célzok), egészségtelenül eszel, nem sportolsz semmit, akkor annak meglesznek a következményei. A testünk része egy rendszernek, és ha ignoráljuk ennek a rendszernek a törvényeit, akkor saját magunk ellen dolgozunk.

Természetesen a Reiki egy nagyon komplex dolog, vannak a csakrák meg egy csomó egyéb dolog, amiben el kell mélyülni, hogy az ember megértse miről van szó, és én még nagyon az elején vagyok, ezért írni sem tudok róla, de egy valamit már tudok, és nagyon megtetszett. Ez a következő: ahhoz, hogy jobb életed legyen, öt dologra oda kell figyelned. Ez az öt az, hogy ne legyél dühös, ne aggódj, legyél hálás, dolgozz keményen és legyél jó másokhoz. Egyértelmű, tudom, és csöpög is kicsit, és mindenki tudja ezeket, de hányszor igyeszünk ezt tudatosan alkalmazni? Én egyre gyakrabban. Régen hányszor alkalmaztam ezeket tudatosan? Szinte soha. Persze, a kemény munkával sosem volt gondom, szerencsére dolgozni szeretek és (az eddigi visszajelzések alapján) tudok is. De a többi?

Mintha nekem címezték volna. Ne legyek dühös? Ez szerencsére ritkán tör rám, de akkor nagyon. És gyakran saját magamra vagyok dühös. Elérek vele valamit? Soha.

Ne aggódjak? Ez minden nap rám tör, nem is egyszer. Azt hiszem én lennék az aggódás mintaképe, szinte minden apróságon tanakodok, gondolkodom, eszem magam, pedig ezzel is nagyjából annyit érek el, mintha papírgalacsinnal próbálnék meg lelőni egy vadászrepülőt.

Legyek hálás? Legyk jó másokhoz? Ez nagyon összefügg. Erről már volt szó a blogban, és én tényleg hálás vagyok sokmindenért, de vajon a megfelelő módon? Itt Indiában rengeteget kaptam az emberektől, és most nem kell magasztos dolgokra gondolni, hanem egy tányér ételre, törődésre, ilyesmikre. Hálás vagyok? Nagyon! És mindig az az első gondolatom, hogy hogyan fogom én ezt viszonozni? És lehet, hogy ez nem a megfelelő gondolat. Azt érzem, hogy ezek az emberek, akik itt nagyon jók hozzám, nem feltétlenül várnak semmit cserébe. Szívből adnak vacsorát, vizet, kedvességet, aztán mindenki megy a dolgára, nem várnak nagy hálálkodást, nekik ez természetes. Miért?

Azt nem tudom, de azt tudom, hogy ennek is köze van ahhoz a bizonyos felső dologhoz, ahhoz, hogy az univerzumban minden mindennel összefügg. Mert az az ember, aki enni ad nekem amikor éhes vagyok, nem azért ad nekem enni, hogy majd én is enni adjak neki amikor ő éhes lesz, hanem azért, hogy majd valaki enni adjon neki. Én is érzem, hogy kicsit összefüggéstelen az utolsó bekezdés, de a fejemben nagyon pontosan látom a helyzetet, megfogalmazni már nem olyan könnyű. Kicsit olyan, mint a népmesékben a „jó tett helyébe jót várj”, csak nem attól várod a jó tettet, akivel te jót tettél, hanem bárki mástól. Mert te jót tettél, és ez a jó tett nem vész el, mint ahogy az anyag sem vész el, csak átalakul.

To be continued :-)