Tuesday 8 September 2009

Tibeti szerzetesek

A tibeti szerzetesek nagyon egyszerű életmódot folytatnak, alapvető élelmiszereket esznek, kevés személyes holmit birtokolnak. Mondjuk ez utóbbira rácáfol az a szerzetes, aki North Face táskával mászkált, meg az a szerzetes, aki iPhonet szorongatott a kezében, de nem áll nekem hatalmamban véleményt mondani arról, hogy ez ilyen vagy olyan. Csak mondom, furcsa volt.

A megjelenésük egyszerű, tükrözi az életmódojukat: borotvált fej, vörös és sárga színű öltözék. Ez egyrészt arra utal, hogy nem kötődnek a külső megjelenéshez, másrészt pedig azt üzeni, hogy lemondanak a mindennapi kényelemről.
Tudtommal a cölibátus elengedhetetlen, mert a szerzetesek és apácák fogadalmait és erkölcsi kötelmeit alapvető fontosságúnak tekintik spirituális fejlődésükhöz. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ez a személyes szabadságukat korlátozza hozzátenném, hogy Buddha ezt azért írta elő, hogy az egyéneket a végső felszabadulásra biztassa: arra, hogy végleg szabaduljanak meg a szenvedéstől, az összes élő javára.

A buddhizmus egyéb vonatkozásaihoz hasonlóan itt is elengedhetetlen a motiváció, a szerzetessé váláshoz felszentelés szükséges, és ehhez elengedhetetlen az, hogy elégedett, egyszerű és szerény életet alakítsanak ki, minél kevesebb vággyal és figyelemeltereléssel. Minden egyén számára azt tűzik ki célul, hogy türelmessé váljon (ez rám is rámférne), önfegyelmezetté (ez is rám férne) és befelé fordulóvá.

A száműzetésben élő szerzetesek elsősorban a Buddhista tanításokat próbálják tovább adni, de a száműzetésben a gyermekek például már nem csak a hagyományos okok miatt keresik fel a szerzetesi központokat, hanem azért is, hogy az alapvető oktatást megkaphassák. Nagyon sok gyerek él az "indiai Tibetben" a szülei nélkül, számukra rendkívül nagy jelentőséggel bír a szerzetesek munkája. A tanítások mellett sok szerzetes angol és hindi nyelvet, matematikár, számítástechnikát, irodalmat, társadalomtudományokat is oktatnak a menekült gyerekeknek.

Ahogy azt mi is láttuk, az indiai szerzetesi központok túlterheltek, kevés a tanár és a tankönyv. A kolostorok részben adományokból élnek, részben pedig növénytermesztésből, kézművességből. A dalai láma az önzetlenség szellemében arra bátorítja a kolostorokat, hogy foglalkozzanak humanitáriusabb jellegű programokkal. A Ganden-kolostorban például a szerzetesek megosztják a kapott adományokat a helyi indiaiakkal, és egy iskola építését is támogatják az indiai közösség számára.

Minden tiszteletem ezeké az embereké!







4 comments:

Anonymous said...

alternatív nézőpont: http://gyuloltellensegeink.blog.hu/2009/05/21/a_tibet_rajongo_magyarok jó szórakozást :D

Rekuc said...

hm. elolvastam. nem vagyunk egyformak mi emberek, ugyhogy :-)
most nem kezdek el a bekerol papolni, mert meg netan atcsapnek erzelgosbe, de ez egy nagyon fontos dolog nekem.
mindig is erdekeltek az NGO-k tevekenysegei, a kulonbozo szervezetek, onkentes is voltam tobb helyen es formaban, a szivemen viselem a gyerekek es a fogyatekkal elok sorsat, de ha valaszthatnek egyetlenegy celt aminek az eletemet szentelem, a beke lenne. majd egy kovetkezo bejegyzesben elmagyarazom mit is gondolok a dologrol :-)

rena said...

Hú, nagy élmény lehetett találkozni egy ilyen közösséggel! Már maga a találkozás is egy kicsit megtisztitja az embert. Good for u, good for u. :)

Rekuc said...

:-)engem elgondolkodtatott a találkozás... majd mesélek róla!