Kulináris beszámoló avagy variációk egy témára: ízletes tibeti és indiai ételek - Mőce, ez neked szól :-)

Nagyon sok pillanat van a Dharamshalai kirándulásból, amit kiemelnék, mégis inkább a kajával kezdeném. Egyrészt azért, mert nagyon szeretek enni, másrészt azért mert egész hétvégén rengeteget ettünk, harmadrészt pedig azért mert most ettem először tibeti kaját.

Miután megérkeztünk a hotel szobába, lepakoltunk, a csajok bedőltek az ágyba, a cseh srác meg én pedig elmentünk fotózni a hajnali fényekben - reggel 6 óra volt - és közben nagyon megéheztünk, így kezdődött a kulináris kaland. Kora reggel az utcák még csendesek voltak, de találtunk egy kis vendéglő félét, ahol csoda várt ránk. Az egész városka ilyen dombos helyen van, a kávéház terasza pedig a völgyre és a hegyekre néz, épp napfelkelte után voltunk, sütött a nap, szépek voltak a fények, hát beültünk és egy-két órát ott töltöttünk el. Egy hónap Chandigarhozás után friss habos krémes finom kávét inni egy ilyen gyönyörű környezetben olyan volt mint egy álom. De eltértem a tárgytól, lássuk a kajákat.

Bhakleb, kicsit olyan mint a derelye, csak sós, zöldségekkel van töltve, és sokkal nagyobb. Diétásnak nem mondható (olajban van kisütve) de finomnak annál inkább. A töltelék nagyrészt káposzta, répa, gyömbér és valami mentolos ízű levélkék (talán menta).

Gyathuk, avagy a zöldségleves találkozása a spagettivel. Nagyon könnyű, laktató leves, sok tésztával (nem spagetti, hanem noodle) zöldpaszullyal, répával, valami salátalevelekkel és hagymával. 1től 10ig ez nálam súrolja a 10et! Evőeszközként kalanat és villát kaptunk hozzá, amit először furcsáltam, de aztán megértettem hogy jobb ez így nekem.

A sztár: préselt papaya. Friss papaya összeturmixolva, egyszerű recept, de nagyon frissítő és egészséges, a sok zabálás mellett jó szolgálatot tett nekem! Otthon nem ettem papayat, azt hiszem Amerikában próbáltam, de karton íze volt, sőt, a mangót és a papayát meg sem lehetett igazán különböztetni egymástól. Itt viszont nagyon zamatos és jellegzetes íze van mindkettőnek!

Thenthuk, a másik leves, ami ízre nagyon hasonlít az előzőhöz, a különbség nagyjából formai: a laska négyszögletes nem hosszúkás és a zöldség kerekre van vágva, nem reszelve. Úgyhogy a kvázi tizes osztályozás itt is jár!

A reggelim: omlett. Na nem a hagyományos összeütök-két-tojást féle, hanem a krumplival, paradicsommal, hagymával, fűszerekkel telerakott fajta. Azt hiszem ezt adaptálni fogom otthon is, mert igazi élmény volt elmerülni az ízkombinációkban!

Az ominózus friss habos tejes kávé-álom, amire csokival egy mosolypofát is rajzoltak, nagyon kis cukik voltak, tényleg feldobták a napomat :-) Jó tudni, hogy a nehéz körülményeik ellenére ezeknek az embereknek még marad lelkesedésük egy elkényeztetett európainak a kávéjára mosoloyt pingálni.