Hogy van az, hogy az ember életében a dolgok gyakran nem arányosan és igazságosan, hanem legtöbbször tömbökben jönnek? Olyan ez, mint amikor egyik nap sokmindent ehetsz, van miből válogatni, van hús, gyümölcs, édesség, a másik napra meg vajas-pirítós van csak? Hogy van az, hogy az emberre egyszer rá sem néznek, amikor meg lenne valaki aki igazán érdeklődik, akkor csapatostul jönnek a hódolók?
A fejemben erre megvan a magyarázat, de megfogalmazni még magamnak is nehezen tudom. De azt hiszem ez is az élet körforgásának a része: ha senkinek nem tetszem, akkor nincs kisugárzásom, és nem is fogok senkinek tetszeni. Amint megtetszem valakinek, és tudatosul bennem, hogy megtetszettem valakinek megváltozik az arckifejezésem, a kisugárzásom, és másoknak is kezdek megtetszeni. Szóval a valóságban semmi nem változik, hanem az én fejemben történik meg a változás.
Sokáig nem találkoztam igazán érdekes emberekkel, és azon gondolkodtam, hogy hol bujkálnak azok az emberek, akikkel igazán lehet beszélgetni, nem csak a sörfőzésről és a sörivásról. Aztán találkoztam valakivel, akivel igazán lehet vitázni és érvelni és beszélgetni, és nagyon megörültem neki. Aztán találkoztam egy itteni alakkal, aki pilóta, de megsérült és most rehabilitációra jár a fitnesztermünkbe, sokat élte Németországban és nagyon érdekesek a meglátásai. Találkoztam az apukájával is, aki az indiai hadseregben volt, és egészen érdekes dolgokat mesélt Indiáról, Európáról, Amerikáról. Aztán találkoztam egy angol fickóval, aki körbeutazta már a világot, ide is egy mikrobusszal jött Angliából, egyedül, két és fél éve járja a Keletet. Aztán megismertem egy üzletembert és a családját akik itt és Los Angelesben élnek, és nagyon sok spirituális dologról meséltek. Aztán az egyik itteni gyakornokban fedeztem fel hogy egész más mint a többi.
Most pedig azon gondolkodom, hogy lehet hogy mindez azért történt, mert megnyíltam. Az emberek nem lettek érdekesebbek (mármint hogy nem voltak kevésbé érdekesek eddig sem), hanem egyszerűen és állok hozzájuk másképp. Ki tudja hány ember mellett mentem el azzal, hogy nem érdekel mert nem érdekes, holott lehet hogy bennem volt a hiba?
Talán mégis igaz, hogy a pozitív dolgok a pozitív dolgokat vonzzák be, a negatív dolgok meg a negatív dolgokat...
5 comments:
Nagy örömmel olvasom(suk)blogodot, mely által kicsit Indiában érezheti magát az ember. Nem olvastam még szegről-végről az egész blogodat, de nem emlékszem, hogy a kasztrendszerről írtál volna. Engem nagyon érdekel-e téma, létezik vagy már kihalóban van ez a dolog. Remélem az utóbbi az igaz. Imre
Köszönöm a kedves szavakat! Érintettem a kasztrendszert, de még nem foglalkoztam vele részletesen. Mondjuk az is igaz, hogy minden nap szembesülök a témával, az üzletekben, a munkahelyemen, az utcán. Fogok még írni róla!
Szia! Először is azt szeretném mondani, hogy nagyon kedves hangulata van a blogodnak, egy ideje már bizony figyelemmel követem. A legutóbbi bejegyzéseddel kapcsolatban csak annyit szeretnék mondani, hogy szerintem is minden a mi hozzállásunktól függ, attól, hogy mennyire figyelünk a másikra, mennyire vagyunk nyitottak arra, hogy meglássuk a másik emberben az ilyen-olyan értékeket. Lehet, hogy gyerekesnek tűnik, de én hiszem azt, hogy minden egyes kapcsolatunk vagy csupán egyetlen beszélgetés, találkozás is megtanít valamire, segít abban, hogy nyitottabbak legyünk, az meg nem tőlünk függ, ha egyesekkel tényleg csak az időjárásról lehet beszélgetni. Csak ezt szerettem volna leírni, lehet, hogy nem sok újat vagy érdekeset mondtam, csak úgy :). Sok szép új élményt kívánok.
egyszer fent, egyszer lent. :)
@Miss_Katjes: Köszönöm szépen a megjegyzést. Egyetértek azzal amit mondasz, sokszor érzem én is így! :-)
@coffeecup: minden a jó időbeosztás kérdése :-D
Post a Comment