Ugyan az ashram tényleg be van zárva, de amint odaértünk a kapuhoz, egy kis emberke előbújt és mondta hogy welcome meg minden, ötven rúpiáért fejenként nyugodtan körbesétálhatjuk az egész ashramot. Nagyon barátságos kis öreg volt, úgyhogy készítettünk egy fotót együtt, emlékbe.
Igazából ha jobban belegondolok, az öreg olyan öreg volt, hogy akár a Beatles idején is már itt lehetett - ezt elfelejtettem megkérdezni tőle.
Kaptunk az alkalmon, és azon nyomban a baba kezébe nyomtuk a pénz, a kapu kinyílt, és beléphettünk a dzsungelnek kinéző kert féleségbe. Az őr megmutatta az irányt és utunkra eresztett, mi pedig elindultunk felfedezni a rejtélyes Beatles emlékhelyet. Semmi Beatles-re utaló jel nem volt, sőt, egy kicsit olyan érzésem volt, mintha egy kisértetfilmbe csöppentünk volna, az is megfordult a fejemben, hogy soha többet nem találunk ki ebből a dzsungelből, de aztán elénk tárult az első meditálós házikó, és akkor megnyugodtam, hogy ha más nem akkor az éjszakát itt töltjük és másnap hívunk segítséget.
Ahogy bennem merészkedtünk a rengetegbe egyre több ilyen kis házikót találtunk. A koncepció egyszerű: az alsó szinten alszik az ember, a felső szinten meg meditál, és e két tevékenységen kívül sokminden mást nem lehet csinálni, úgyhogy a célnak tökéletesen megfelelnek a kunyhók.
Amikor egy egy ág reccsent vagy egy bokor megmozdult mindig az jutott eszembe, hogy Indiában itt-ott vannak nem nyilvántartott tigrisek is, és abból ítélve hogy a hely mennyire kihalt és csendes, zöld és sűrű, rögtön eszembe jutott, hogy ha netán szembejönne velünk egy tigris, akkor bajban lennénk. Tigrissel végül nem, de giga-pókkal találkoztunk:
Mélyebbre haladva a kertben találtunk egy sokemeletes házat, amit szintén meditálásra használtak régen. A szobákban aludtak és a tetőn található kunyhókban meditáltak.
A kunyhók felépítése amúgy nagyon érdekes, a lenti szobának két ajtaja van, a kunyhó külső falán pedig van egy létra, ami az emeletre visz. Az emeletre csak kintről lehet felmenni, illetve beereszkedni, és amint az ember leereszkedik a létrán, sötét van és semmi más, annyi hely hogy le lehet ülni, és mehet a meditálás. Ha több időnk lett volna talán ki tudjuk könyörögni hogy ott tölthessünk egy éjszakát és kipróbáljuk milyen az igazi elvonulás, bár lehet hogy a tigris-gondolattól nem tudtam volna a szememet sem lehunyni.
Amikor visszaértünk a bejáratkoz az öreg épp egy diya-t (kis mécses) készített, gondolom valamelyik Isten tiszteletére akarta meggyújtani, már nem volt időnk kivárni vagy kideríteni hogy mi is lesz belőle.
Végül az ashramból kilépve vártak ránk a majmok, és pózoltak a gépeinknek, épp csak hogy nem mosolyogtak:
No comments:
Post a Comment