A módosabb árusok egy targonca és bicikli egybeépített verziójával dolgoznak, a koncepció egyszerű, megpakolja a járműt, elindul reggel, és ahol lát egy forgalmasabb utat lehorgonyoz és nekifog árulni a portékát. A gyümülcslé árus fiúk mind ezt a modellt követik, de nekik vannak bevett helyeik is, egy-egy forgalmasabb utcasarkon vagy piacon ugyanazt az árust lehet látni heteken át.
Mielőtt bárki szörnyűlködne, igen, gyakran vásárolok útszéli gyümölcslevet, tudom hogy nem higiénikus meg egyébként is, de nagyon finom, friss, vitamindús, egy kis baktérium nem árt, és már három hónapja csinálom, azt hiszem immunis lettem a rettegett gyümölcslé-bacilusokra (nem akarom elkiabálni, de remélem).
Az árusok gyakran kisfiúk, gyerekek, főleg a csecsebecséket és a képeslapokat illetően, de láttam már három-négy év körüli kisfiút aki kukoricát sütött az út szélén.
Rengeteg ilyen árust láttam már, a kajától elkezdve a csecsebecséken át a bugyikig és kenyérig mindenfélét, a kedvencem mégis a festékpor árus csávó. Gyorsbeszélőket megszégyenítő képességgel mondott el tíz oldalnyi szöveget két perc alatt úgy, hogy közben egy-két bindit rittyentett rám, és erőszakosság nélkül meggyőzött arról, hogy az életem soha többet nem lesz teljes, ha azonna nem veszek egy csomag színes festékport meg bindi mintákat.
Bűvészeket megszégyenítő gyorsasággal illusztrálta hogy mi mindenre tudom majd használni a cuccot, a kezén tartott egy összefoglalót, majd nyélbe ütöttük a (nagyjából 300 forintnak megfelelő) üzletet.
No comments:
Post a Comment