Friday 30 October 2009

A nagydumás festékpor árus csávó

Indiában szinte mindenki árul valamit, nagyon sok "bolt" mobilisan van működtetve, vagyis az árus a fején elcipeli a motyót magával, egy szimpatikus járdaszélen kipakol, majd este összecuccol és hazamegy. Persze olyan is van, hogy egy nyakba akasztható kis táblácskára pakol, és folyton mászkál. Sőt, ha a legegyszerűbb üzleti modellt vesszük, akkor tulajdonképpen sok kiscsávó a zsebéből árul ezt-azt, kulcstartókat, képeslapokat, stb.

A módosabb árusok egy targonca és bicikli egybeépített verziójával dolgoznak, a koncepció egyszerű, megpakolja a járműt, elindul reggel, és ahol lát egy forgalmasabb utat lehorgonyoz és nekifog árulni a portékát. A gyümülcslé árus fiúk mind ezt a modellt követik, de nekik vannak bevett helyeik is, egy-egy forgalmasabb utcasarkon vagy piacon ugyanazt az árust lehet látni heteken át.

Mielőtt bárki szörnyűlködne, igen, gyakran vásárolok útszéli gyümölcslevet, tudom hogy nem higiénikus meg egyébként is, de nagyon finom, friss, vitamindús, egy kis baktérium nem árt, és már három hónapja csinálom, azt hiszem immunis lettem a rettegett gyümölcslé-bacilusokra (nem akarom elkiabálni, de remélem).

Az árusok gyakran kisfiúk, gyerekek, főleg a csecsebecséket és a képeslapokat illetően, de láttam már három-négy év körüli kisfiút aki kukoricát sütött az út szélén.

Rengeteg ilyen árust láttam már, a kajától elkezdve a csecsebecséken át a bugyikig és kenyérig mindenfélét, a kedvencem mégis a festékpor árus csávó. Gyorsbeszélőket megszégyenítő képességgel mondott el tíz oldalnyi szöveget két perc alatt úgy, hogy közben egy-két bindit rittyentett rám, és erőszakosság nélkül meggyőzött arról, hogy az életem soha többet nem lesz teljes, ha azonna nem veszek egy csomag színes festékport meg bindi mintákat.

Bűvészeket megszégyenítő gyorsasággal illusztrálta hogy mi mindenre tudom majd használni a cuccot, a kezén tartott egy összefoglalót, majd nyélbe ütöttük a (nagyjából 300 forintnak megfelelő) üzletet.




Bónuszként még egy hindu isteneket tartalmazó tizenkettes képeslap csomagot is sikerült vásárolnom, fogalmam sincs honnan kapta elő a cuccot, egyszercsak ott volt a kezében és már mondta is, hogy a nagymamám hogy fog örülni neki, ajándék, vegyek rögtön kettőt (végül egynél maradtam). Azt hiszem, a csávó tarthatna sales-es képzéseket, nagy sikere lenne!

No comments: