A gyerekek különösen korán rákapnak a dologra, némelyek azért mert kényszerítik őket, némelyek azért mert nincs jobb ötletük, némelyek viszont iparként űzik a kiteszem-a-kezem-a-gazdag-turistáknak dolgot.
Félreértés ne essen, szakad meg a szívem amikor pici, sovány gyerkőcöket látok egy-két rúpiáért kunyerálni, pláne ha szemmel láthatóan éhesek és fáradtak, de nagyon sokat foglalkoztam a témával itt, és a dolog nem egyszerű. Olyan gyerekek is vannak, akik a koldulást választják az iskola helyett (ami ingyen van), és ha sok turista ad nekik, akkor megélnek belőle, és ha megélnek belőle, akkor egész biztosan nem látják be, hogy miért lenne fontos tanulni. Felnőttkorukra pedig koldusok maradnak, vagy beállnak riksa-sofőrnek, és tíz-húsz rúpiáért kövér középosztálybeli embereket furikáznak kemény fizikai munkával.
Mit lehetne tenni? Hát a koldusgyerekek esetén mindenképpen az oktatás lenne a megoldás, hogy legalább esélyük legyen egy jobb (vagy legalább valamilyen) állást szerezni. A fiatal felnőttek esetén szintén az oktatás lenne a megoldás, párosítva egy üzleti vagy valamilyen szakmai képzéssel. Biztos vagyok benne hogy vannak alapítványok akik a kis vállalkozókat segítik elindulni a pályán, és Indiában jól működnek a kis vállalkozások.
A kis koldusgyerek a fotón nagyon tipikus eset, a tekintete kifejező, ahogy tartja a kis kezét kéregetni, ahogy az ember szemébe néz, nincs az kőszív ami ne esne meg rajta. Kis tapasztalat és megfigyelés kell ahhoz hogy az ember észrevegye, kicsit álszent a gyerek. A ruhája jó minőségű és viszonylag tiszta, szóval nem az éhenhalás széléről kunyerál. Ez az a gyerek tipus, akinek iskolában van a helye, hogy ne koldulja végig az életét.
De azért mondjuk nagyon sajnálom őket, nehéz elsétálni a nyomor mellett, ezért adtam neki egy rágót, aminek kicsit örült, de mutatta, hogy talán egy ciginek jobban örült volna. Hány éves lehet a gyerek? Hat, hét?
No comments:
Post a Comment