Bábel

Néha úgy érzem magam, mintha legalábbis Bábel tornyán másznék felfelé, és alig értjük egymást az emberekkel...

Először is, errefelé az emberek annyira segítőkészek, hogy ha kérdezek valamit akkor mindenképpen akarnak válaszolni. Akkor is, ha tulajdonképpen gőzük sincs hogy merre van amit keresek, sőt, akkor is, ha nem is értik pontosan amit kérdezek. Emiatt aztán előfordul az, hogy megállítok egy járókelőt, és megkérdem hogy "Erre van a kilences szektor?" (mutatok balra), és a válasz az, hogy igen. Majd megállítok egy másik járókelőt, és ugyanarra a kérdésre másik irányba mutatva ugyanaz a válasz. Ennél egy fokkal még jobb az, amikor megállítok egy járókelőt, megkérdezem hogy jobbra kell-e fordulni a piac felé, és ő biztosít arról, hogy igen. Majd ugyanazt (!) az embert megkérdezem, hogy a piac felé balra kell-e fordulni, és ugyanaz az ember magabiztosan közli, hogy igen igen.

A csúcs pedig az, amikor megkérdezem, hogy jobbra vagy balra kell fordulni, és a válasz egy magabiztos igen: végülis igaza van az illetőnek, mert valószínüleg vagy jobbra, vagy balra kell fordulni...

De ez nem az egyetlen eset, az is sokszor előfordul, hogy kérdezek valami olyasmit, mint például "Mikor végeztél az egyetemen?" és a válasz az, hogy "Egy fiú és egy lány", vagy hogy megkérdezem hogy "Szoktál sportolni?" a válasz az, hogy "Igen", majd a társalgás folytatásaképpen érdeklődöm, hogy mit szokott sportolni, és a válasz az, hogy "Ó, nem nagyon szoktam sportolni". Ilyenkor egyrészt mérges leszek (végülis ok nélkül...), vagy elkezdek nevetni, ez utóbbit viszont általában magyarázni kell, ami újabb félreértésekhez vezet(het).