Kislányok a templom előtt

Amikor Manaliban voltunk, elmentünk egy hindu templomhoz, amit egy pici erdőben építettek fel (gondolom jó régen), fából. Az ajtaja olyan kicsi volt, hogy a magam 163 centijével szinte kétrét kellett hajoljak hogy beférjek.

A kislányok nagyon néztek minket, de nem mertek megszólítani sem, mosolyogni sem. Egy kis tétova ácsorgás után közelebb mentem hozzájuk, és leültem közéjük, amit először nem tudtak mire vélni, de aztán feloldódtak, kérdezgették a nevemet, megfogták a kezem, fotózkodtak velem, és mosolyogtak nekem ha én fotóztam őket. Alapvetően nagyon kis cukik voltak, és amikor eljöttünk akkor a kezemet simogatták, integettek, puszit küldtek.