Puja, Haridwar, Hare Ganga!

Haridwar az egyik legjelentősebb vallási központ Észak-Indiában, nagyrészt azért mert a Gangesz partján fekszik, és rengetegen idejárnak temetkezni (a halottaik hamvait a vízbe szórni), vagy megtisztulni (befürödni és ezáltal megtisztulni a bűnöktől).

Minden este hatkor egy ceremónia keretén belül sokminden történik, amiből sokmindent nem értettem, de az biztos, hogy sok kis puja-t a vízre eresztenek, ami az istenek felé kifejezett hálát jelképezi. A csoportos pujázást pár ember vezényeli, igazából nagyon nagy élmény, csak nem hinduként kicsit nehéz átlátni és követni hogy mi történik pontosan.

Ez a család elég messziről jött hogy a gyerekek egy-egy puja-t eresszenek a vízre:


Az esti ceremóniára mindig rengetegen összegyűlnek, helyiek és nem helyiek egyaránt. Igaz, turista kevés volt, de annál kedvesebben fogadtak minket. A kiscsávó a víz közepén igazgatja az adományokat, vagyis felügyeli a puják útját, nehogy felboruljanak.



Amikor megérkeztünk akkor a puja árusok lelkesedése miatt mi is vettünk egy-egy puját hogy adományozzunk az isteneknek, elvégre az áldás nekünk is jól jön. A puja maga két maréknyi falevélbe csomagolt virág, egy kis mécsessel a közepén, amit az ember meggyújt, kíván valamit (ez a mi ötletünk, ilyen európai puja interpretáció), majd vízre ereszti, és "Hare Ganga"-val útjára engedi.


Eleinte egy pap-féleség segített megérteni a lényeget, nem kértük, magától ajánlotta a segítségét, matráztatott velünk egy tízsoros szöveget, majd közölte (egymásután nagyon sokszor) hogy "nem kötelező, de adakozhatunk neki, és majd ő eljuttatja a megfelelő helyre az adományt, ötszáz rúpia, ezer rúpia, nem kötelező". Hát mit mondjak, nem adakoztunk neki (de adakoztunk a hivatalos adakozó helyen, igaz nem ötszáz vagy ezer, hanem tíz-húsz rúpiát, de hát az adomány az adomáy).