A költözés

Tegnap reggel kaptam egy sms-t a gyakornoki házakat (nagyon nagyon gyengén) menedzselő fickótól, és annyi állt az üzenetben, hogy "A ház tulajdonosa esküvőt tart a házban, el kell költözzetek pár napra".

Elsőre viccnek hittem, de nem nem, a háziúr tényleg egy esküvőt rendez a házban, csak elfelejtett róla szólni. Illetve szólt ő a lakások menedzserének, de ő meg elfelejtett szólni nekünk.

Így hát Hétfőn délelőtt úgy nézett ki, költözni kell nincs más megoldás. Persze ez azonnal kiverte a biztosítékot minden gyakornoknál, és elkezdődött egy egész napos huzavona, sms-ek, e-mailek, Facebook, telefonálgatások, kiabálás, mutogatás, és a végén abban egyeztünk meg, hogy este fél 7kor megbeszélés a házban hogy akkor kitaláljunk valamit. Nem volt honann tudjuk, hogy este fél hétre már a fél esküvői menüt megfőzik az udvarunkban, de ne ugrodjunk ennyire előre.

Két lány otthon volt egész nap, dél körül megérkezett a landlord meg néhány hindi társa, hogy akkor ők most kezdnek pakolni. Volt egy kis vita, de mivel a csajok csak angolul beszélnek, a fickók meg csak hindiül, eredménye nem sok volt. Igazából a hindi csávók bármit mondhattak, ez már soha nem fog kiderülni, a lényeg az, hogy a csajok ijedtükben odaadták nekik a ház kulcsát, és a pokol elszabadult.

5kor elmentem a munkahelyemről hogy lássuk mi lesz, és amikor hazaértem akkor az udvar már félig be volt rendezve konyhának, és egy törpe méretű emberke egy hatalmas üstben kavargatott valamit, komolyan olyan volt mint a mesebeli kis szakácsok. Mindenki nagyon ideg volt, hívogattuk az AIESEC elnökét, aki néhány társával meg is érkezett fél 8 körül, hogy na akkor most rendet rakunk. Közben a landlord is megjelent, és kezdtek szállingózni a vendégek, de nem nagyon engedtük be őket a házba, illetve kopogás meg minden nélkül kezdtek özönleni a házba, mi meg rákérdeztünk hogy kit keresnek, ezen aztán megszeppentek.

Innen már nem tudom pontosan hogyan zajlottak az események, mindenesetre a következő jelentős momentum az volt, hogy a ház előtt egy nagy csoport gyűlt össze, vendégek, gyakornokok, AIESECesek, és egy hatalmas zűrzavar lett hogy akkor ki mit akar, ki hova költözzön (emeletre és melegebb éghajlatra egyaránt), a landlord rendkívül ideges volt, meg mi is rendkívül idegesek voltunk, kishíján verekedés lett a dologból. Az egyik csávó azt mondta, hogy "why is he so fucking angry?", amire aztán a landlord unokaöccsei azonnal ugrottak, hogy a gyakornok milyen tiszteletlen, és hogy akkor biza most megmutatják milyen az indiai becsület. Hálistennek végül nem került sor agyabugyálásra, hosszas egyezkedés, egy rendkívül kellemetlen másfél óra után végülis felköltöztünk a ház harmadik emeletére, ahol - mint kiderült - három nagyon cuccos szoba van, úgyhogy most négy napig ott fogunk dekkolni.

Néhányan lent maradtak a földszinten mert két szoba zárható, és ők ott húzzák meg magukat amíg az esküvő lejár, mi meg élvezzük a tetőt és a kicsit lazább életmódot - tudniillik most csak öten vagyunk három szobában, és történetesen nekem van külön szobám!

Hát így történt hogy két hónap alatt harmadjára is költöztünk egyet :-)