27

Ennyi napja vagyok itt. Következzen egy rövid, nem túl érzelgős számadás.

Nos, a hasmenés-hányás alábbhagyott, sőt, tulajdonképpen ma úgy keltem fel, hogy nincs is semmi bajom. Elővigyázatosságból csak fekete csokit és banánt reggeliztem, de azt hiszem délben megpróbálkozom valami tartalmasabb kajával, hanem semmit nem fogok tudni produkálni a mellékhelyiségben.

Milyen az ember? Nagyon gyakran elkövet egy hibát, annak ellenére, hogy előre tudja, hogy utólag azt fogja gondolni, hogy hiba volt. Ilyen az, amikor a vendéglőben kihozzák a forró pizzát, az ember azonnal ráveti magát, pedig tudja hogy lángol, aztán megégeti a nyelvét, és bánja, hogy miért nem tudott várni (tudom hogy ez a populáció nagy részére nem biztos hogy jellemző, de rám nagyon). Aztán következő alkalommal megfogadom, hogy várok amíg hűl egy picit, de amint elém rakják a gőzölgő finomságot, megint nekiesek, megint megégetem magam, megint megfogadom hogy majd következő alkalommal, és így tovább.

Úgyhogy azt hiszem ma ebédre talán momót vagy parantha-t fogok enni a piacon, pedig lehet, hogy holnap újra a banán lesz a legjobb barátom, de én hiszek a természetes kiválasztódásban, és már tényleg nagyon éhes vagyok.

Egyéb egészségügyi dolgok most szünetelnek, nem szakadt le újabb körmöm, nem csaptam oda magam sehová, nem horzsoltam meg magam sehol. Egy lépcsőn való lesuhogást leszámítva, de annak saját kis sztorija van, és végülis semmi bajom nem lett.

Az időjárás nagyjából változatlan, bár esténként egy fokkal tűrhetőbb, nappal elég meleg van. Volt pár igazi monszunos nap, zuhogó esővel, ötezerszeres páratartalommal, tűző napsütéssel, de már két-három napja stabilan negyven fok van, eső nélkül. A szauna-effektus mondjuk csökkent, de pótolom gőzkabinozással.

Mivel egy fitneszteremben dolgozom, ezért heti négy-hat alkalommal sportolok, és ez egyelőre úgy néz ki nagyon jót tesz. Már kezdtem jógát tanulni, egy kis kickboxot (Levi büszke lenne rám – bár nem tudom olvassa-e e blogom), sőt, súlyzózom is rendszeresen (nyilván kicsi súlyokkal). A múltkor az egyik tréner – nagyon pontosan – megállapította, hogy a felkarom alsó részén (tricepsz tájon) és a hasamon van egy kis diszkrét hájréteg, a sonkáim pedig egy kicsit khm hogyismondjam husik, ezért aztán a fejébe vette, hogy majd ő megreformál, és ezért heti 4-5 alkalommal gyilkol az edzőteremben. De legalább így van személyi edzőm, és a „jaj most nincs kedvem tornázni, ezért aztán inkább fagyizok egyet” jellegű kilengéseknek semmi esélyük velem szemben.

A lakás változatlanul icipici, a szobatárs változatlanul nagyon cuki, a többi gyakornokkal viszont közelebbről is megismerkedtem. Mondjuk az első igazi buli ahová én is elmentem azzal kezdődött és végződött (nagyon hamar), hogy belibbentem és köszönés helyett „gyorsan mondjátok meg, hol van a wc??”, ezért aztán nem biztos hogy olyan pozitív benyomást keltettem, de majd korrigalom a dolgot amikor nem lesz gyomorrontasom.

Ami jó hír, az az, hogy Vera Magyarországról tegnap megérkezett, sőt, úgy néz ki nem is fog messze lakni tőlem és így végre lesz még egy magyar a bandában. Apropó, a múltkor összefutottam két románnal, egy fiú meg egy lány, valahonnan Pitesti vagy Ploiesti kornyekerol, kb. egy hete érkeztek, és nagyon aranyosak, de azóta nem láttam őket.