Wagah Border

A múlt heti Amritsaros kirandulás egyik fénypontjaként elmentünk a pakisztáni-indiai határhoz megnézni egy rendkívül hazafias ceremóniát, amelynek során bevonják az zászlókat és másnap reggelig lezárják a határt. Ez minden napos tevékenység, sőt, amolyan hazafiasság-szimbólummá nőtte ki magát, a környékbeliek amikot tudnak kimennek megnézni a cuccot, de India más részeiről is jönnek az emberek, buszokkal, napokig utaznak, hogy eleget tegyenek a haza hívó szavának.

Mi egy shared taxival mentünk, ami azt jelentette, hogy egy fickó a jeepjével kivitt minket, és visszahozott. És azt is jelentette, hogy a fickóval együtt 13-an ültünk a kocsiban, ami nagyjábl 7-8 helyes lehetett (az ülések számából ítélve). Nem hiszem hogy valaha életemben ültem olyan kocsiban, amiben ennyien voltak, de ugye amit az ember túlél az mégiscsak erősebbé teszi, úgyhogy gondolom a következő lépés az lesz, hogy egy osztálynyi emberrel kell majd egy trabant méretű kocsiba bezsúfolódni.

Maga a határ egy - itteni viszonylatban - szép kapuval van elhatárolva, ahol ilyen tribün-szerúségeken összenyomul a nép, tapsol és őrjöng amikor kell, és csendben van amikor meg azt kell. Van egy hoppmester-féle fickó, aki jelt ad, és akkor mindenki tapsolni kezd, meg átszellemülten "hindusztán"-t kiabál. A pakisztázni részen mondjuk inkább "Pakisztánt"-kiabálnak, de ott kevesen vannak, ezért az ő hangjuk kicsit belevész a hangzavarba.

Van egy VIP részleg, ahová a külföldiek meg a nagyágyúk ülhetnek, és mivel én külföldi vagyok, nyugodta odaülhettünk, és egyrészt közelről láttuk a ceremóniát, másrészt meg nem kellett másik ezer emberrel képletesen megverekedni azért, hogy láthassuk a vonulást. Nem gondoltam volan régen, hogy a román útlevél meglobogtatása VIP kapukat fog előttem megnyitni...

A ceremónia egy kicsit zúrzavarosnak tűnt, irtó magas katonák meneteltek fel-le, ki-be nyitogatták a kaput, majd kezet fogtak a pakisztáni kollégákkal, és visszameneteltek a sajátjaikhoz. Egyszercsak mind odarohantak a kapuhoz, leengedték a zászlókat, és mindenki szépen hazament.

A kifelé vezető úton sikerült egy kép erejéig megragadni az egyik nagyfickót, illusztrációk alant.

Szintén kifelé menet lettem figyelmes három iskolai egyenruház kislányra, akik kuncogva követtek, de megszólítani nem mertek. Rájuk mosolyogtam, és itt elindult a lavina. Kezdtek kérdezgetni hogy mi a nevem, hol lakom, mit csinálok Indiában, hogy tetszett-e a ceremónia, és ahogy haladtunk kifelé egyre többen lettek. A végén már kb. harminc egyforma kislány vett körül, az egyik kezet akart fogni, erre a másik huszonkilenc is felbátorodott, és mindegyikkel kezet kellet fognom, kicsit úgy éreztem magam mint valami feltörekvő celeb tinisztár akit körülvesznek az újdonsült rajongók. A kézfogások után eltűntek a kislányok, és öt perc múlva egy turbános csávóval tértek vissza, és mindenképpen azt akarták, hogy beszélgessek vele. Kiderült, hogy ő a tanárjuk, és iskolai programként gyakran kijönnek megnézni a határ lezárását. Az egyik kislánynak eszébe jutott, hogy menjek már be hozzájuk órára, a másik azonnal hozzátette, hogy menjek el hozzájuk haza vacsorázni, amihez a többiek is csatlakoztak, és kezdték mondani, hogy mi mindent csinálhatnék még. Nem mondom meghatott a lelkesedésük, de azért nemet mondtam, egyrészt mert Vasárnap este volt és előttünk állt még egy öt órás buszozás echte helyi járaton, másrészt meg a főnököm kezdte unni a celebségem, ezért aztán visszamentünk a soförhöz és elindultunk vissza a városba.

Következzen a képes krónika.

Menetelés, kézfogás, balra arc, és nyomás vissza.

A soförünk, aki nem átall 12 embert benyomorítani az autójába és egy órán át zötyögtetni őket a gröngyös hindu utakon.

A főnök

Egy nagy tábla ami aláhúzza, hogy a világ legnagyobb demokráciája. Talán zárójelbe odaírhatták volna azt is, hogy a világ legnagyobb bürokráciája is egyben.

Azt hiszem ezek után jogosan gondolom magamról, hogy túl alacsony vagyok:

Szigorú tekintet, kemény munka, éljen a haza

A zászlóleengedés:

Nagyon lelkes helyiek

Ujjongó tömeg az indiai oldalon

Munkaruha

:-)

Bevetésre készen: indulhat a menetelés, kézfogás, menetelés