Monday 24 August 2009

Az esküvő

Na nem az enyém (pedig az is lehetne, már házassági ajánlatot is kaptam, de erről majd később), de mindenesetre óriási buli volt. Indiai esküvők nagyon emlékezetesek, de nagyon zűrzavarosak is, ezért a bejegyzés is kicsit összevissza lesz.

Vegyük sorra a fényképeket.

Az alábbi dolog bekerült a top 3 "legfurcsább dolog amit valaha ettem" című tételek közé. Amint az ábra mutatja, egy falevelet megkennek valamivel, bele dobálnak sok kicsi tálkából sok beazonosíthatalan, cukorkáknak kinéző cuccot, színesek és mindenféle alakúak, majd a fickó feltekeri, és a szádba teszi. Azt nem tudom pontosan, hogy miért ő teszi a szádba, de jobb is ha nem tudom.



Ez a kép a hatalmas pink szaloncukrot ábrázolja, tudniillik hagyományos pándzsábi ruciba öltöztettek, és abba mentem az esküvőre. Azt hiszem sokat nem kell hozzáfűzzek..



A kaja svédasztalosan volt megoldva, elképesztő mennyiség és változatosság, kínai, indiai, pándzsábi, olasz (!), gyümölcsök, italok, desszertek. Próbáltam mindent végigkóstolni, de egyrészt túl sokféle volt, másrészt volt ami olyan csípős volt, hogy egy falatnál többet nem tudtam a számba tenni. Az ízek kimondottan finomak voltak, sőt, egyik másik kifejezetten a kedvencemmé vált, ilyen például a dáhl (erről részleteket még nem tudok).
A biztonság kedvéért legurítottam egy whiskeyt is a sok kaja után, az oltóközpontos orvos tanácsára.



Vadidegen kisgyerek, gőzöm sincs hogy került oda, egyszer csak kézenfogva táncolt velem, és nagyon élvezte, úgyhogy lefotóztak. Cuki.





Az esküvői ceremónia részeként az ifjú pár egy művirág-füzért tesz egymás nyakába, ez olyasmi, mint nálunk a gyűrű - gondolom. Szinte az egyetlen alkalom amikor mosolyogni láttam a menyasszonyt, mi arra tippelünk, hogy a kedves szülők intézték az esküvőt, nem a pár ötlete volt a frigy, és így a menyecske nincs nagyon elragadtatva.




A menyasszony annyira díszes volt, hogy alig lehetett megkülönböztetni a kilátszó testrészeit a ruhájától. Azt hiszem ilyenkor az egész testét megfestik hennával, de mi azt ugye nem láttuk, csak a kezét, az viszont tényleg szépen meg volt festve.






Egy a sok stand közül: gyümölcsök. Mindenféle, a dinnyétől a banánon át az ananászig, de valahogy a gyümölcsök háttérbe kerültek a többi finomság mellett.




Az ara. Nagyon szép díszítés, kicsit szomorúnak tűnik, kicsit unott arcot vág, de nem a fotós hibája, szinte végig ilyen arcot vágott...




Az esküvői helyszín bejárati ajtaja. Elárulja az esküvő méretét: hatalmas. Otthoni viszonylatban legalábbis, mert itteni viszonylatban átlagos.





Intimnek számító pillanat, amikor felteszik egymás nyakába a művirág-füzért.




Megérkezik a vúlegény, nagy körbetáncolással meg hejehujával várják, a csajok körülötte viszony mind a rokonai. A vőlegény lovon érkezett, zenekar kíséri, banzáj meg minden. A menyasszony meg később jön, nagy csendben bekísérik, aztán indulhat a ceremónia. Érdekes módon mindenki a vőlegénnyel ráz kezet, a menyasszonynak valahogy nem gratulálnak.

2 comments:

M! said...

Jaj, nekem is kell ilyen ruci!!!

Amúgy meg nem öregecske egy kicsit ez az ara? Lehet, hogy sokáig maradt pártában, vagy abban, amiben ők szoktak, és ezért ilyen szomorú...

Beszéltem anyáékkal, decemberben megyÜNK! A részletekről még messengerezzünk majd, este írok mailt részletesen.

Anonymous said...

Őreg???? Lassan én is ilyen korba érek és sehol egy áldozati bárány, de még egy árva kis herceg sem... ha végre levesz valaki, egész este, az igen kimondása után (mert akkor már nem szalad el, ez tuti) vigyorogni fogok :) szóval szerintem csak arra gondolt, hogy te jó ég, mostantól szülhetem ám a gyerekeket és szedhetem össze a zoknikat ... bár Indiában kevés zoknit láttam.. hmm, na mindegy, a lényeg, hogy jól áll a rózsaszín és ha vársz pár évet, a kiscsákó biztosan elvesz, ő legalább cuki volt..
puszil öreganyád