Mielőtt lefotóztam őket, megkérdeztem az anyukájukat, hogy lehet-e. Nem nagyon értette, hogy mit akarok, de amikor elővettem a fényképezőgépet, és elkezdtem fotózni, nagyon barátságosak lettek, mosolyogtak, szinte büszkék voltak, hogy fotózzák őket.
Arra nem jöttem rá, hogy a kisfiú miért durcás, mert ő később sem lett barátságosabb, de mindenesetre nagyon kis cukik voltak, és ha még egy életem volna, akkor biztosan gyerekekkel foglalkoznék (legalábbis most így hogy ennyi éhező gyereket látok, nagyon így gondolom). Bár még ki tudja, hogy ebben az életben hogy és mint lesz később?



No comments:
Post a Comment