Monszun és munka

Nem is tudom melyik kellemetlenebb a kettő közül.

Ma reggel, első napom a munkában, és megígérték ugyan, hogy valaki majd megmutatja hogy melyik busszal kell menni, az honnan indul, és hol kell leszállni, de erre jó indiai szokás szerint nem került sor, ezért kénytelen voltam egyedül nekivágni a dolognak. Felkeltem 7kor hogy biztosan legyen időm összeszedni magam, és háromnegyed nyolckor harcra készen eliindultam. A buszmegállót különösebb gond nélkül megtaláltam, így máris egy lépéssel közelebb voltam a célhoz. Elkezdtem kérdezősködni, hogy merre van a Sukhna Lake, mert amellett van a golfpálya, és a golfpályán belül a fitnesszterem ahol dolgozom. Néhány meddő próbálkozás után odajött egy csávó, és megkérdezte, hogy segíthet-e. Ez az én emberem, gondoltam, és mondtam is neki hogy mit akarok. Azt mondta, várjak, és m ajd elmondja mi legyen. Így hát vártunk, csendben, mert az angoltudása elég szegényes volt, az én hinditudásom meg ugye nulla. Kb. Tíz perc után jött egy busz, azt mondta, na erre szálljak fel, és majd a 17es szektorban szálljak le. Felszálltam, mert jobbat nem tudtam, de gondoltam nem megyek el a tizenhetesig, mert az még messzebb van a golfpályától, mint ahonnan eredetileg indultam.

Zötyögtem a buszon céltalanul, amikor megláttam egy táblát: Sukhna Path. Logikusnak tűnt, hogy a Sukhna Path a Sukhna Lakehez visz, így kézzel lábbal elmagyaráztam, hogy le akarok szállni, és lőn, a fickó ott helyben megállt és kinyitotta az ajtót, hogy leszállhassak – mindezt egy körforgalomban. Leszálltam, átverekedtem magam a hömpölygő bicikli-motor-riksa-kocsi tömegen, és máris a Sukhna Ösvényen voltam. Arra nem számítottam, hogy ez a Sukhna Ösvény valójában a város közepétől kezdődik, ezért kezdetét vette a negyven perces sétám. És itt jön képbe a monszun.

Hála neki, szinte végig szotyogott az eső, ennek köszönhetően pedig bokáig gázoltam a sárban – még a járdán is. Amikor kezdtem elvesziteni a hitemet, akkor mindig megkérdeztem az embereket, hogy „Hé, Sukhna?”, ők meg egy-egy intéssel válaszoltak, remekül megértjük magunkat közös nyelv nélkül is.

Na de ez még nem a hab a tortán. Ugyanis a cégnél kiderült, hogy a Chandigarh-i terem icike picike, és iroda nincs, emiatt gyakorlatilag a fitness teremben ülök a laptopommal az ölemben. Merthogy a beígért saját munkaterület (számítógép, asztal, internet) elmaradt. Arról nem beszélve, hogy egy ilyen pici kis fitnessteremnek nem lehet bazi nagy marketinget csinálni, mert hiába hoznánk be még 200 klienst, nem lenne elég hely nekik. Úgyhogy végiggondoltam a dolgot, elkészítettem egy 4 hónapos marketing tervet, és úgy döntöttem, ennyit maradok a cégnél. A főnök beleegyezett a dologba, de azt mondta, a maradék négy hónapot menjek át Delhibe dolgozni. Akadt egy másik ajánlat is a maradék négy hónapra, online marketing egy másik cégnél, de azt hiszem, megelégszem simán a négy hónappal itt, és utána utazgatok egy kicsit, és hazamegyek Decemberben...