Ugyebár mindenki tudja, hogy a mennyiséget a minőség elé helyezni nagyon rossz ötlet, és könnyedén egy olyan katasztrófa-gyanús szituációhoz vezethet, mint ami most van Chandigarhban.
Tudnillik a helyi bizottság nagyon beindult az utóbbi időben, és eldöntötték, hogy hatalmas növekedést fog produkálni, mégpedig úgy, hogy egyre több és több gyakornokot hoz be külföldről. Ennek az lett a következménye, hogy özönlenek az emberek ide, közel 60 gyakornok van itt most egyszerre, de kedves ázsiai barátaink abba nem gondoltak előre bele, hogy ez a sok ember mind kell lakjon valahol, és el kell tudjon igazodni valahogy. Sajnos a helyzetet úgy oldották meg, mint itteni szokás szerint minden helyzetet: sitty-sutty kitalálni valamit, mindegy hogy mi lesz másnap, csak akkor aktuálisan legyen a dolok a szőnyeg alá beseperve.
Így hát összevissza költöztetik az embereket, egyik házból a másikba, egyik szektorból a másikba, logikátlanul és eredménytelenül, mert mindenhol már többen vannak, mint amennyien normálisan el tudnak lenni. A két szobatársam és én azon szerencsések közé tartozunk, akik csak hárman vagyunk egy szobában, és van egy ventillátor, ami forgatja a forró, párás levegőt. Igaz, konyhánk nincs, és hűtönk sincs, de legalább nem lakják csótányok, mint a másik házét. Az is igaz, hogy cserébe nekünk meg internetünk nincs. Igaz, a másik házban 8 ember lakik 3 szobában, és összesen 1 szekrény van, így legtöbben csak a bőröndbe hajigálják a cuccaikat, és csodára várnak.
És jövö héten még tíz embert várnak, úgy, hogy minusz húsz hely van szabadon. Sokmindent megtanultam már az ittlétem rövid 5 napja alatt, de az tuti, hogy mind közül a legerősebben azt véstem az agyamba, hogy MEGELŐZÉS.
Végső megoldásként már azt is kitalálták, hogy minket hármónkat és a másik 8at egy házba összetesznek valahol, de ebbe bele sem nagyon merek gondolni, mert könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy a tizenegy embert két szobába nyomják össze...
3 comments:
na most én nem akarok rossz lenni, de azért jót derültem minden nehézségeden. valószínűleg hazatérted után két hónappal már te is csak nevetni fogsz. remélem.
előreláthatóan épségben és egészségben meg fogod úszni az indiai utat, még ha nagyon nem is fogsz majd visszavágyni. viszont írhatsz belőle egy könyvet (lásd, fejős éva bangkok, traniztját) és kitudja, a végén nem is kell majd marketing terveken gondolkodnod, mert az indiai út eredményeként dőlni fog a lé.
a 11 ember 2 szoba arány nem valami kecsegtető. reménykedj, hogy tisztes, jól nevelt ifjakkal hoz majd össze a sors.
kitartást!
Ha a károgó főnökanyaénem jön elő, akkor azt gondolom, HOGY ÉN MEGMONDTAM! Ha az anyáskodó főnökanyénem jön elő, akkor meg azt gondolom, hogy januártól vár egy asztal a szobánkban. Tumultus itt is van. :) Csókol főnökanyád.
:-) PQM Réka, tanítsd meg nekik :-)))
Post a Comment