Ej, azok a kulturális különbségek

Mielőtt kijöttem Indiába volt egy kulturális felkészítő konferencia, egy kétnapos AIESECes cucc ahol elvileg felkészítettek minket arra, mi várhat ránk egy nagyon idegen kultúrában. Azért mondom hogy elvileg, mert gyakorlatilag nagyon nehéz tényleg felkészíteni az embereket erre, és így utólag visszagondolva nagyon sokminden kimaradt, praktikus információk (pl. tampon...), amik megkönnyítették volna a dolgokat.

Tudom én, hogy az egész külföldi gyakorlatnak pont az az egyik lényege, hogy az ember hogy tud helytállni ha kiszakítják a megszokott környezetéből és átteszik egy másik kontinensre, de azért a között, ami elhangzott a konferencián, meg a között, ami itt várt rám még vannak egyéb stádiumok is. Na de nem panaszkodni akarok, ha lesz alkalmam rá, akkor én másképp készítem majd fel az embereket a külföldi tartózkodásra.

Szóval vissz a konferenciához. Két napon át mindenféle helyzetgyakorlaton meg szimuláción meg beszélgetésen vettünk részt, és az egyik ilyen csoportmunka lényege az volt, hogy Afrikába megyünk gyakorlatra, ahol egy iskolában dolgozunk, és az egyik családhoz meghívnak vendégségbe. Szemtanúi vagyunk ahogy az egyik gyereket megverik, azért, mert valamit ellopott valahonnan (édességet vagy ilyesmit, nem a Mona Lisat) és ez nagyon felháborít minket, mert a mi világunkban nem verik így a gyereket (legalábbis sok helyen szerencsére nem verik így a gyereket). Na de a lényeg az, hogy nagyon felháborító a dolog, és ki mit csinálna.

Sokféle válasz született, többek között olyanok, hogy megpróbálnánk elmagyarázni az apának, hogy rossz amit tesz, vagy egyszerűen elmondani, hogy nálunk ez nem egy jó dolog, vagy nem tenni semmit, mert nem a mi dolgunk, vagy szólni valami gyámügyi szervezetnek. Én a magam részéről nem nagyon tudtam állást foglalni. Egyrészt a lelkem nem hagyná, hogy közömbösen elmenjek a kérdés mellett, másrészt viszont szabad beleavatkozni egy másik kultúrába? Lehet, hogy ha azt a gyereket nem verik meg egy kicsit mert lopott, akkor később nagyobb dolgot fog lopni; így hogy megverik talán megérti hogy van amit nem szabad. Nyilván ha minden héten kikap, akkor sokat nem ér ez a teória.

Ezért aztán végül amellett foglaltam állást, hogy egyszerűen elmesélném, hogy a mi országunkban, a mi kultúránkban másképp működnek a dolgok, és hogy nálunk a verés mit jelent, és hogy alkalmazzák, de nem próbálnék meg arra utalni, hogy ezt az ők kultúrájában is ugyanúgy kellene alkalmazzák, mint nálunk.

Szóval hol van a határ, meddig lehet beleszólni egy másik kultúrába? Nagyon sok emberjogi szervezet van, az egyik leghíresebb az Amnesty International, és ha valamelyik nagy nonprofit szervezetnél, akkor náluk biztos szívesen dolgoznék, egész egyszerűen azért, mert hiszek az emberi jogokban és abban, hogy mindannyiunknak joga van a normális élethez. Ugyanakkor, ami nekem normális, egy más kultúrában élőnek hihetetlen lenne, és fordítva. Ez már csak ilyen.