A hetedik

Ma van a hetedik napja annak, hogy itt vagyok. Egy kis összefoglalás:

1. A hőmérséklet nagyon változó. Vannak napok, amikor még a nap sem süt, mégis olyan fullasztó meleg van, hogy 30 másodperc után tetőtől talpig megizzadok. Olyan is van, amikor viszont szinte kellemes az idő, fújdogál egy kis szél, és olyankor hasonló az időjárás az otthoni nem túl forró Júliusi kánikulához. Esténként és kora reggel kibírható az idő, még otthoni viszonylatban is kellemesnek mondható, nagyon minimális izzadással és szintén nagyon minimálisan fullasztó. Az elmúlt hét napban elég gyakran esett, sőt, arra is volt példa, hogy vihar szerű zuhogó eső volt.

2. A kaja szintén változó. Az elmúlt héten volt, hogy ettem rendesen, de napok óta nem láttam normális kaját. Étvágyam nem mindig van, ez egyrészt a melegnek, másrészt a honvágynak köszönhető. Erre még visszatérek. Az indiai kaja nagyon nagyon finom, fűszeres, ízletes, de a munkahelyem környékén nem nagyon lehet jó áron venni, ezért ritkán eszem igazi indiai főtt kaját. Konyhánk nincs, de van hozzáférésünk egy konyhához, ha muszáj, ezért aztán minden második nap munkából hazafelejövet be fogok ugrani főzni valami levest vagy rizset vagy ilyesmit. Rengeteg banánt eszem, gyakorlatilag minden nap, de nem panaszkodom, mert nagyon szeretem. Mangót is ettem, egész más mint otthon, itt nagyon erős aromája van, de néha egy picit már émelyítően édes.

3. A munkáról még sokat mondani nem tudok, ma lesz a harmadik igazi munkanapom, egyelőre még kibírható a hideg (mert baromi erős a légkondi) és a zaj (mert bömböl a zene). Sok sikerélményem még nem volt, de rajta vagyok hogy legyen. A munkatársak nagyon aranyosak, azt hiszem kedvelnek, de végülis itt nagyon szeretik a vendégeket, úgyhogy ez egy jó dolognak számít. Majd lesz egy külön bejegyzés a munkatársaimról :-)

4. A szállás kibírható, bár hárman egy szobában nem egy leányálom, de rosszabb is lehetne, ráadásul a többi gyakornok a másik házból megint költözik, mi legalább nem kell megint átcuccoljunk valahova. A légkondi-féleség nem igazi légkondi, csak "air-cooler", de ma éjjel mindkettőt maximumra tettük, és így be kellett takarózzak!!!!! Ami elképesztő jó érzés volt, nem fáztam Dubai óta (ja de, a munkahelyemen :-)

5. A hangulatom szintén változó, a depresszió és az oké között leginkább. Nagyon feldobva még nem voltam, de biztos eljön annak is az ideje. Mikor otthon mondták, hogy az igazi kulturális sokk földre dobja az embert, azt gondoltam magamban, hogy engem biztos nem, és hogy tuti nagyon hamar nagyon otthon fogom magam érezni. Hát nem. Egy életre megtanultam, hogy van egy olyan pont, ahonnan annyira más két kultúra, hogy erőfeszítésbe telik beilleszkedni. Mert azért az angol vagy a pesti világ nem volt annyira más, hogy ne szoktam volna hozzá hamar. Az igaz, hogy Canterburyben is eltelt egy kis idő, mire nagyon jó lett, de mivel ez már a hetedik nap, lassan várom a csodát.

6. A hajam nagyon megszenvedi az ittlétet, a folyton nedves levegőt, ezért szinte mindig borzos és fésületlen vagyok. Pedig próbálom ápolni, de nehezen megy, mert mosás után hamar megszárad egy bizonyos pontig, de azon a ponton túl egyáltalán nem szárad meg jobban, és emiatt folyton az az érzésem, hogy vizes fejjel mászkálok.

Összességében nem értékelném különösebben sikeresnek ezt az első hetet, eltelt, és sokmindent megtanultam az indiai kultúráról. Remélem a következő hetekben felfelé fog ívelni a sorsom, és egy hét múlva ilyenkor egész más hangnemben írok majd.