A víz

Nyílván Indiában ez egy nagy kérdés és kényes téma. Nagyon sokféle vizet lehet errefelé találni, a fertő-koszos kis patakoktól a Szent Folyóig a szűrt természetes ásványvizen át mindenféle. Természetesen a főszabály az, hogy csapvízből nem szabad inni, és egyrészt látom is a realitását ennek, mert egy-két helyen a csapvíz inkább a lábmosó vízre hasonlít, de nálunk a cégnél is és otthon is a színe is meg a szaga is (vagyis hogy nincs szaga) okés, ezért komolyan figyelnem kell hogy el ne feledkezzek magamról, és ne igyak belőle megszokásból.

Chandigarhban nagyon sok háznál van vízszűrő berendezés, ezért nem kell minden nap vizet vásárolni, hanem egyszerűen átmegyünk a szomszédhoz és megtöltjük az üvegeinket. Egyrészt ez anyagilag is fenntartható megoldás (nem drága a víz, 10ü15 rúpia egy üveg, de naponta 3-4 üveg már összeadódik). Eddig még sikerült azt is elkerülni, hogy csapvízzel kelljen fogat mossak, egyszerűen mindig volt kéznél egy üveg szűrt víz. Kivéve amikor a családnál aludtam, akkor ugyanis felmentem a szobámba, és csak azután jutott eszembe a fogmosós dolog, miután mindenki lefeküdt, így nem maradt más megoldás, mint csapvízze fogat mosni. Mielőtt mindenki szörnyülködni kezdene, nagyjából annyi víz került a számba amennyi két műanyag flakonos kupakba fér, és ez már két napja volt és semmi bajom, úgyhogy nincs ok pánikra.

Egy nagyon érdekes dolog az, hogy akárhová megyünk, mindenhol vízzel kínálnak. Ha egy családi házba megyünk be megkérdezni valamit, a szolga azonnal hozza a pohár vizet tálcán. Bankban, vendéglőben, szomszédban, idegennél, mindenhol mindig vízzel kínálnak. Először azt hittem azért, mert nagyon meleg van, és hogy nehogy kiszáradjunk. De aztán a főnököm elmesélte, hogy valójában azért kínálnak mindenhol vizet, mert ha vizet adsz egy szomjazónak, az egy jó tett, amely helyébe jót várj, vagyis minden pohár víz amit egy szomjazónak adtál egy pluszpontot jelent amikor elköltözöl az örök vadászmezőkre. Komolyan, ez itt nagyon erős hitbéli kérdés, és nem is vesznek el érte pénzt, vendéglőben is ingyen van a víz.

Apropó víz, többször volt hogy ilyen utcai-kaját ettünk a főnökömmel itt-ott, és mindenhol hoznak vizet ott is, és mindig megkérdezem, hogy biztonságos-e meginni a vizet, és a válasz mindig az, hogy nézzek körül, ezek az emberek is ezt isszák és még élnek... Azt hiszem jó lenne ha egy kis lazaságot tanulnék az itteniektől, jó lenne ha egy kicsit kevésbé lennék aggódó, és könnyebben venném a dolgokat. Hogyha megkérdik tőlem, hogy biztonságos-e a víz, akkor ne azt válaszoljam, hogy hát, sose lehet tudni honnan jön, meg biztos a pohár is koszos, meg lehet hogy ki sem volt mosva, meg egyáltalán, lehet hogy nem is nagyon mosogatnak hiszen csap se nagyon van minden utcasarkon, hanem hogy egyszerűen és nyugodtan azt tudjam mondani: ezek az emberek is ezt isszák, és még élnek...