Mérföldkő az életemben

Tegnap délután olyasmi történt, amit korábban nem tudtam volna elképzelni, amiről azt gondoltam, én soha nem leszek képes rá. Másokat már láttam ezt tenni, és csodáltam is őket a bátorságukért, de én magam túl óvatos és talán kicsit beszari voltam hozzá. Nem mondom, szinte minden nap átfutott az agyamon, hogy megteszem, de mindig nagyon sok érvet hoztam fel önmagamnak ellene, és eddig akárhányszor közel volt a kísértés, végül győzött a józan ész.
De tegnap fordulóponthoz érkeztem, olyan helyzetbe kerültem, hogy elfogytak az érvek és a józan ész sem működött már, nem volt hát más választásom, meg kellett tennem. Nem mondom, hogy könnyű döntés volt, és az elején nagyon sokat hezitáltam, de végül felbátorodtam, és nálam sokkal gyakorlottab személyeket megszégyenítő sebességgel és intenzitással haladtam előre az úton.
Hogy mi volt az egésznek a kiváltó oka?
A főnökömmel elmentünk körülnézni Chandigarh piacos zónájában (17-es szektor) esetleges partnereket keresni, és megálltunk a 15ös szektor piacán. Először nem tudtam mire vélni a dolgot, hiszen az tizenötös szektor boltjai hogyismondjam elég lerobbantak. Bevetődtunk a piacra, két három sikátoron átvágtunk, majd megérkeztünk egy szük kis zsákutcába, ahol csak néhány asztal és szék volt, na meg néhány falatozó ember. Leültünk, a főnök rendelt, és én megkövülve ültem, hogy ezt most komolyan gondolja-e. A konyhásfiú (szakács?) lelkesen gyúrta a kis gombócokat, tömte őket valami anyaggal, dobta a forró vízbe, kapkodta ki, hajította a tányérunkra, majd a nagy tányér cuccost kipenderítette elénk, hogy akkor hajrá. A tábláról félve olvastam le: Kathmandu Express. És a főnök nem viccelt. Hát így történy, hogy ettem utcakaját :-)

És az utcakaja finom volt! Persze kicsit aggódtam, hogy ennek végeérhetetlen hasmenés lesz a vége, de eddig semmi bajom, és már több mint 12 órája történt a dolog, úgyhogy úgy néz ki átvészelem az első suttyókajás élményemet. Ki tudja, lehet hogy a banánon edzett gyomrom annyira hálás a főtt kajáért, hogy azon nyomban megsemmisítette az összes kórokozót, majd vidáman megemésztette a maradékot.

Az ügyön felbátorodva eldöntöttem, hogy talán Vasárnap kimegyek a piacra, és bedobok valami egyéb echte indiai kaját (mint a Kathmandu Express...). Ha ilyen iramban haladok, Októberre a Gangeszben fogok pancsolni a helyiekkel...