Nos, a helyieknek más a véleményre az időröl és egyéb hasonló dolgokról, mint nekünk. Ha egy helyi azt mondja, öt perc múlva felhív, az nagyjából félórát jelent. Ha azt ígérik, holnapra meglesz valami, az többnyire jövő hétre lesz kész. Az, hogy fél nyolcra érted megyek, negyed kilenc előtt biztosan nem következik be.
Először azt hittem, ez személyes hanyagság, de miután öt-hat emberrel is megjártam így, rá kellett jönnöm, hogy egy nagyon más világba csöppentem.
Hazudnék, ha azt mondanám, simán telnek az első napok. Nehezebb mint gondoltam. Nehéz megszokni a meleget, a tömeget, a dudálást, a folyamatos késést. Nehéz megszokni, hogy még nincs a lakásban internet (majd holnap lesz...), hogy a légkondi nem működik és csak egy ventilátor ad némi hűvöst, de az is tulajdonképpen a meleg levegőt forgatja, nehéz megszokni, hogy amit az indiaiak mondanak, az bármelyik percben változhat.
Az itteni helyi bizottság nagyon rendezetlen, tudták hetek és hónapok óta, hogy sok gyakornok fog érkezni, mégsem intézték el a szállásokat (!!) időben, ezért mindenhol két-három ember van egy szobában, szekrények nincsenek, vagy nagyon kevés, sőt, a másik házban nyolcan osztoznak egy fürdőszobán. Ehhez képest nekünk jó dolgunk van, hiszen csak hárman osztozunk a szobán és a fürdőszobán, igaz, nekünk meg konyhánk nincs.
Ma fogok bemenni először pár órára a munkahelyemre, ilyen orientation féleségre. Nagyon kíváncsi vagyok hogy milyen lesz, hiszen a következő 8 hónap itt fog eltelni, és ha minden igaz, kipróbálhatom magam marketingben.
Sajnos az utóbbi 2 napban annyi félrebeszélés volt az itteniek részéről, internet meg egyebek kapcsán, hogy egy picit aggódom amiatt, mennyire állják a szavukat a munkahelyemen. A nagyon pontos angol kultúrához képest nagyon nehéz hozzászokni, hogy a dolgok nagy része véletlenszerűen, kaotikusan történik.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
6 comments:
Kicsi Rekuc, megszokhattad volna ezt a kaotikussagot itt Romaniban is. A kulonbseg csak a meretekben van. Amennyivel nagyobb India annyival kaotikusabb is. Kepzeld csak el ha romaniai vezetok kellene iranyitsanak tobb mint egy milliard embert. Nos szerintem akkor India maga a nemet precizitas lenne. :)
take care...:)
nem biztos, hogy mindig annyira rossz, ha a dolgok csak úgy történnek...azért kitartás, egy nemzetközi gyakornokprogram nem fogja megengedni magának, hogy ne teljesítse, amit megígért. persze, a konyha jó lett volna ha benne van a szerződésben :)
Szia Réka! A szobatársak milyenek, honnan jöttek? Minden könnyebb lesz majd, ha találsz egy jóbarátot, akivel megosztva a nehézségeket könnyebb lesz az élet... nagyon remélem,h találsz...magányosnak lenni még idehaza sem túl szívderítő, nemhogy egy idegen országban...
puszi J.
Szia!
Kitartás, hidd el, hozzá lehet szokni! És amikor már hozzászoksz és elmész egy két buliba, meglátod, jobb lesz! Addig is ajánlani tudom a kis bazárokat, ahol tovább bővítheted a karkötő készleted :) puszi innen az irodából öreganyád :)
Jajajj, mennyire bánom most már, hogy nem taliztál "a fickóval" :) mert mesélhetett volna neked az indusokról, pándzsábikról... például arról, hogy az időfogalmuk milyen... khm... érdekes :) Na de ez keleti sajátosság. Take care, have fun és gyere hazafelé mielőbb... hátha még júrópában találsz bennünket is. Addig pedig nap mint nap drukkolunk neked és alig várjuk, hogy az újabb és újabb kalandjaidról olvassunk. Na és persze a fényképek... Ahogy nálunkfelé monnyák: notá zécsé eddig! (A nyomor mindig mutatósabb mint a rendszerezett világmindenség, merthogy ez utóbbin mijafrancot fotózzon az ember?! Úgyhogy csak katt katt katt minél sűrűbben, léccikérlek!)
@szadógéza
mit van mit tenni, ha az ember lányának a szeme megakad a nyomoron? amúgy én azt vettem észre, hogy csak mi gondoljuk hogy ők itt milyen nyomorban élnek, nekik ez természetes. Biztosan nem minden itt élőnek, de sokan ezt veszik alapul, és nem a mi kultúránkban található flancos cuccokat.
Mindenesetre átértékelődött bennem a luxus meg az alapvető dolgok közti különbség...
@Toth
a szobatársam újzélandi, nagyon aranyos lány, kifejezetten jól jövünk ki, bár ez egy hét után nem is nagyon lehetne másképp azt hiszem. Szerencsére ő egy kicsit rendetlen, ezért nem olyan szembetűnő, hogy én meg nagyon szétszórt és szintén rendetlen vagyok...
Post a Comment