Szomszédnéni

A ház amiben lakunk olyan, hogy a hátsó udvarra néz a terasz, és három lakásnak van egy hosszukó terasza, amin nincsenek elválasztók, ezért gyakorlatilag ide-oda mászkálhatunk a teraszokon. Persze nem szoktunk a mások teraszán mászkálni, csak mondom, hogy ilyen a koncepció.

A melletünk levő lakásban lakik Ishan, egy nyolcévkörüli kisfiú, meg az anyukája - az is lehet hogy az apuka is, sőt szinte biztos, de vele nem szoktunk cseverészni. De a hölgy és a kiscsávó szinte minden másnap átnéznek hozzánk. Angolul picit beszélnek, ezért a beszélgetéseink a hello how are you how was schoool-nál kimerülnek, de már több alkalommal hozott nekünk enni. Először furi volt, mert nem tudtuk hogy elfogadni illik vagy elutasítani, de mivel Laura is én in éhesek voltunk, elfogadtuk és megettük. Egyszer nagyon finom kukoricát kaptunk csirkével, másszor rizset szósszal, mangó dzsúzt, vizet, csapatit, mikor mit. Ma este egyedül vagyok itthon, és megint átjöttek megetetni minket, de mivel csak engem találtak itthon, ezért engem egyedül etettek meg lencsés rizzsel és egy hamburgerrel, amiben a hús helyett krumpli volt, de nagyon finom volt.

Hát ilyenek errefelé a szomszédok...