Amikor még otthon voltam és készülődtem az útra, nagyon sok tanácsot, tippet, véleményt hallottam arról, hogy milyen lesz majd nekem Indiában. A legtöbben azt mondták, hogy szörnyű lesz (és egyelőre még nem tudom őket megcáfolni), mások azt mondták, vicces lesz, szórakoztató, ijesztő, meghökkentő, undorító, gyönyörű, hihetetlen. Eddig ezek közül mindegyikhez volt szerencsém, és öt-hat nap után azt hittem, engem már nem érhet meglepetés. Természetesen de.
És hogy mindez hogy kötődik a bejegyzés címéhez? A reklámanyagokhoz, amiket készítek szükség lenne jó fotókra a teremről meg a sportokról, de nincs egy sem, ezért eldöntöttem, hogy nem netrúl töltögetünk, hanem körbefotózok. Mondtam is a főnöknek, hogy majd az edzők beállnak kick-boxos pózokba meg minden, és majd úgy fotózom őket. De a főnök mindenképpen szeretné, ha lányok is lennének a fotókon, hogy a nőkhöz is szóljon a reklám - no comment -, de nem kérhetjük meg a vendégeket hogy pózoljanak, így hát kénytelen leszek pózolni azokon a fotókon, amelyeket később a reklámanyagokhoz fogok felhasználni.
És ha ez nem lenne elég ironikus, a főnököm azt is kitalálta, hogy én találjak ki egy edzéstervet, amelyben magyar táncokat oktatok (!!!). Annyira meglepődtem, hogy nem is tudtam nemet mondani, ezért ezután törhetem a fejem azon, hogy mit fogok a lelkes kis csoportnak oktatni heti két órában...
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
3 comments:
ha tudod a moldvait, az viszonylag egyszerű, és jó ritmikus :)
Szia Réka! Ez mennyire meglepő és mulatságos is egyben :-) Marketingesnek jelentkeztél, de akkor oktató is leszel :-) ezek az indiaiak nem ismernek lehetetlent... én a képességeidben nem kételkedem, szerintem szuper edzéstervet fogsz csinálni :-)
puszi
Judy
Látod, látod, mikor mondtam, hogy gyere táncházbak, én már tudtam, hogy egyszer szükséged lesz rá :)
Post a Comment